2014. október 30., csütörtök

A szíved itt maradt!!

 15-rész

 Sziasztok meg hoztam a 15-részt  jó sok idő után de személyes problémák miatt most sikerült megírnom .  jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket A következő rész 25 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 ...A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké...

Nem értetem miért teszi ezt velem .Ha neki is ugyan így fáj ahogy nekem nem szabadna ezt tennie.Ahogy mentünk a kocsival éreztem minden ember  boldogságát vagy fájdalmat hallottam beszélgetésiket ,de még is  Olivér fájdalmát úgy éreztem mintha csak az enyém lenne ,nem tudom mi ez a  változás de  már nem bírom el viselni nem megy tovább.Csak sírni tudok  ,egy boldog lányból egy örült fájdalmakkal teli lány lettem . A mellettem csendben ülő fiú nevét sem tudom  , de még is olyan más mint a többiek  nem láttok bele a fejébe nem érzem amit ő érez egyszerűen semmi  érzelem nincs benne és ez  megrémiszt .Nem tudom hova tartunk és hogy most ez után mi hogy lesz nem tudok semmit ez a bizonytalanság a legrosszabb mindenben. Ahogy pityeregtem megéreztem a fiú meleg kezét karomon ,nem szólt semmit csak megsimogatott ,tudta mit érzek  nem tudom hogy de tudta ,az a mérhetetlen fájdalmat ami  Olivérrel jár együtt a szívemben. Két napon át egyfolytában haladtunk kis-kis pihenőkel. Egy tejesen más világban találtam magam ahol minden csodálatos volt  nem éreztem fájdalmat csak boldogságot.Mégis a hiányuk a hiánya megölt ,testem minden porcikája rá várt és mindig is rá fog. Ahogy kiszálltam az autóból a napfény elkezdte felmelegíteni arcomat .Két szolgáló jelent meg és elkezdték ki venni a csomagjainkat ,nagyokat néztem  mintha csak  a középkorban lennék.
-Jaj de jó hogy újra itthon van Niall úrfi .-Szólt az egyik szolgáló a fiúhoz,aha szóval Niallnak hívjak.
-Én is  örülők .-Mondta Niall egy mosollyal az arcán.
-A hölgy kicsoda ??-Kérdezte újból a szolgáló.
-Ő itt Vii és most egy ideig itt fog velem élni, ugyan olyan engedelmességgel tartoztok neki mint nekem érthető voltam.-Emelte kicsit feljebb a hangját Niall.
-Igen uram .Szóltak egy szere a kórusban a szolgák.Majd el indultunk befele  szorosan Niall után mentem  ,ismeretlen volt itt minden , nem ismertem senkit sem. Az  udvar gyönyörű volt tele lovakkal állatokkal nagyon sok ember dolgozott rajta a ház egy palotához hasonló  hatalmasság volt.A szobám gyönyörű volt  szép tágas és olyan hercegnős.Amikor elkezdtem kicsomagolni egy idősebb hölgy lépet be a szobámba.
-Jó napot.-köszönt  majd meghajolt előttem.Nem értetem mire vélni ezt a gesztusát.Csak bólintottam egyet rá.
-Azokra a ruhákra nem lesz szüksége, itt mi régi módian élünk,jöjjön fel öltöztetem.-Mondta egyhangúan.
-Hogy micsoda ??-Kérdeztem vissza .
-Fel kell  öltöztetnem .-Válaszolt újból.
-De miért??-Kérdezősködtem megint.
-Mert ez a dolgom kisasszony-Mondta  erélyesebben.Hagytam hogy csinálja amit akar de  egyszerűen nem értetem  egy  gyönyörű szép ruhát kaptam ékszerekkel a szőke hajamat kifésülte és ki sminkelt  majd mondta hogy üljek le kint és várjam Niallt.

-Olivér nem hazudott mikor azt mondta gyönyörű vagy.-Hallottam meg Niall hangját a hátam mögül .
-Mi ez az egész elmondanád?-Kérdeztem vissza az előbbi bókkal semmit sem törődve.
-Megkaptad az erődet amit mindig is birtokoltál ,csak nem tudtál róla.-Mondta Niall mosolyogva.
 -Hogy micsoda ?? -Kérdezte vissza mintha az előbb nem jól hallottam volna.
-Jól hallottad ,egy különleges lány vagy  és nagyon értékes.-Mondta ismét Niall.Szívem a torkomban dobogott nem tudtam mire vélni ezt az egészet .Olyanokat mondott nekem amit életemben nem hallottam.
-És miért vagyok itt ,miért engedett el Olivér ??-Kérdeztem ismét.
-Segítek neked mindenben megtanulni hogy tudod irányítani az erőidet ,hogy tudod elnyomni  mások érzelmeit hogy ne tegyenek tönkre Olivér tudja hogy csak én segíthetek neked.De egy valami biztos ha nem fejlődsz még jó darabig nem láthatód a barátaidat és Olivért.-Niall szavai fájtak ,de tudtam hogy egyszer viszont láthatom majd őket és őt.
-Igyekezni fogok.-Válaszoltam vissza húzódóan.
-Most pedig meg fogsz tanulni lovagolni.-Jelentette ki Niall.
-Hogy mit fogok ??-Kérdeztem és egy apró mosoly szökőt arcomra.Erre már nem kaptam választ megfogta a kezem és az istálló fele indultunk el.
-Jegyezd meg nem te választód a lovad,ő választ téged csak lény bátor.-Szólt hozzám Niall.Mikor beléptünk az istállóba rengeteg ló volt  szebbnél-szebbek ,de nekem se nyerte el annyira semelyik a tetszésemet ahogy a lovaknak se én.Ezért  az egyik karám felé vettük az irányt, és megláttam magát  a csodát  a napfényben  a fekete ló szőre csak úgy csillogót mint egy gyémánt.Vonzót a vadsága és a kisugárzása.Amint el indultam fele Niall elkapta a karom.
-Nem ! Ő nagyon veszélyes ,eddig senki nem tudta meg ülni és meg szelídíteni .-Mondta Niall.
-Akkor itt az ideje hogy meg legyen.-Válaszoltam  nagyon makacsul. Niall hagyta hogy oda mennyek a ló lassan sétált egyre közelebb hozzám.Niall feszülten figyelte az eseményeket én viszont egyáltalán nem féltem tőle .Éreztem a ló meleg szuszogását a nemességét ami felül múlt mindent ,felé nyúltam ő pedig nekitolta fejét a kezemnek akkor szemünk találkozott tudtam hogy nekem ő kell , neki pedig én  átmásztam a karámon és végig simogattam tőkeletes testét.
-Ezt nem hiszem el eddig senkivel nem volt ilyen barátságos nem engedte hogy hozzá érjünk.-Mondta Niall.
-Hát most jött el az ideje.-Mosolyodtam el.Egy szárt raktam Démon szájába és fel ültem rá ezt az érzést még sohasem éreztem ahogy vágtatunk éreztem hogy milyen boldog én is az voltam abban a pillanatban percekben elfeledtem minden problémám Niall  csak nézet és mosolygott.

Lovaglás után teljesnek érzem magamat. Olyan ez, mint egy újjászületés. Először megtanulsz járni, futni s végül „repülni”.Niall a ló mellé lépet  megfogta vezetőjét majd szép lassan segített le szállni szemünk találkozott és ahogy keze derekamra csúszott bele is pirultam az egészbe remélve hogy ezt ő nem vette észre.
De aztán egy hatalmas elhagyott istállóba sétáltunk ,ami rémisztő volt minden porcikám remegni kezdet .Ekkor Niall elől vett egy irtó cuki nyuszit és azt mondta az élete a kezemben van.Néztem rá nem értetem miért mondja ezt,de amikor  egy késel elkezdet bele vágni  a nyusziba egyből éreztem fájdalmát  tudtam mit gondul elviselhetetlen érzés volt  a földre rogytam   ahogy egyre mélyebbre szúrta a két egyre jobban éreztem saját testemben az őrjítő fájdalmat.
-Gyerünk állj fel és akadályozd meg hogy ezt tegyem vele ,vagy meg fog halni.-Kiáltott rám Niall.
Nem bírtam válaszolni neki se fel kelni a földről ,egyre elviselhetetlenebb volt minden  de az hogy miattam hal  meg ez a kis állat még kínzóbb volt.A nyuszinak a szíve egyre lassabban ver már már alig dobbant .Hatalmas erőt vettem magamon  fel keltem és Niall keze után nyúltam de ő nem hagytam abba  eddigi tettét.
-Kérlek ne csináld.-Kiáltottam rá . 
-Csak rajtad múlik akadályozd meg gyerünk már .Üvöltött rám megint Niall .
Nem tudtam mit csináljak ,de tudtam hogy nagy erő birtokában vagyok .Ezért gondolkodás nélkül kezdtem Niallnak fájdalmat okozni .Egyre jobban koncentráltam dühös voltam láttam ahogy Niall a földre esik majd  sötétülni kezdett minden.Amikor  kinyitottam szemem azt az embert pillantottam meg akit a legjobban szeretek a világon maga Patocska Olivér állt előttem tejes nagyságban ,és meg bénítóan mosolygott.Ott ül és csak nézett nem szólt egy szót sem.
t
Könnyűnek éreztem magam nem volt bennem semmiféle fájdalom .Csak azt éreztem ahogy kettőnk szíve egy szere dobban.Léptem egyet felé ,olyan  súlytalanak éreztem magam mint még soha .Ő is fel kelt eddigi helyéről és elém lépet.Mindené jobban vágytam a csókjára ,ahogy ő is az enyémre.Mégis csak egy puszit nyomot arcomra  és szorosan magához ölelt. Ott álltunk percekig a napfény ölelő karjaiban. Majd azt suttogta fülembe hogy Élj ne csak létez .Szavai  melegek és lágyak voltak.Ő volt számomra az élet. Minden perc amit vele töltöttem boldogság volt .Lassan a fürdő  szoba felé vettük az irányt.Egy hatalmas kádba jó meleg vizet engedtünk teli habbal. Ruháinkat ledobáltuk magunkról és be ültünk. Olivér karjai között voltam éreztem teste összességét ahogy ő is az enyémet .A nyakam csókolta én pedig  elvesztem a pillanatban .


Nem bírtam már magamat türtőztetni  a csókjára vágytam mindénél jobban.Lassan felé fordultam és ajkunk egymáséhoz ért  abban a csókban benne volt  minden amit egy nő és egy férfi adhat egymásnak. Érzéki gyengéd ,de mégis vad és szenvedélyes.De akkor mikor elváltak ajkaink Olivér szeme lecsukódott szíve meg szűnt dobogni  .Kihúztam a vízből próbáltam ujjra éleszteni, de a fiú  a karjaim közt feküdt  mozdulatlanul  egyből a világ össze fájdalma szívembe szúrt ,a könnyeim  hullani kezdtek.Olyan volt mintha eltűnt volna a boldogság a szívemből az életemből. Olivér  miattam halt meg   csak ezek a gondolatok jártak fejembe.Ott feküdt előttem tejesen  ridegen hófehéren halottan......
-Olivér  ne csináld gyerünk kelj fel,gyerünk már  gyerünk.-Kiabáltam torkom szakadtából de Olivér meg se mozdult meghalt meghalt meghalt csak  ez az egy szó  zsongót fülemben . A könnyeim potyogtak ,hulltak , életem szerelme hallottan feküdt előttem. És én nem tehetem semmit hogy meg mentsem hiszen miatt halt meg .Egy felvillanásig fel emelt rám nézet meg csókolt.

 Majd a földre estem , ő hallott volt  minden összedőlt nem láttam már kiutat ebből!!!


-

2014. október 4., szombat

Érezd át!!

 Sziasztok meg hoztam a 14-részt + 16  jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és persze mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket A következő rész 23 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 14-rész 
 Álmodj ,mintha örökké élnél.
Élj úgy,mintha  minden nap meghalnál!
 

Ölelése olyan volt mintha soha többet nem ölhetne meg, forró erős és egyben gyengéd .A szívem a torkomban dobogót ,ahogy bőrömet érintette  testem végig izzott.Valami olyat éreztem iránta mint eddig senki iránt de, közbe féltem is tőle féltem  hogy egy  lépéssel  össze törhet.Gyönyörű szemibe nézve láttam azt a kisfiús csillogást.Azt akartam hogy ez a pillanat soha ne szakadjon meg az örökkévalót akartam átélni vele.Ahogy besétáltunk a szobájába  a hold megvilágított mindent .Hirtelen nem éreztem az egyensúlyomat ,nem kaptam levegőt  ,nem érzékeltetem a külvilágot csak azt hogy a nyakláncom amit még a  nagyimtól kaptam kislánykoromban  izzani kezdte és beleégette magát a bőrömbe .Iszonyatos fájdalom volt ,ahogy a nyaklánc közelített a szívem felé ,nem tudtam mi történik velem .Csak a fájdalomra tudtam koncentrálni .Úgy érzetem itt a vég meg fogok halni.Fogaim  elkezdtek fájni a szívem megtelt gyűlölettel  és haraggal amit nem tudtam kontrollálni a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett mintha, a jó és rossz harcolni bennem .

Élesebb lett minden hallottam mindenki szívverését ,olyan volt mintha nem önmagam lennék .Ekkor a többiek léptek be a szobába mintha , késeket mozgatnának egész testemben. Olivér próbált volna segíteni de  a többiek lefogták.
-Engedj el Bence.-Kiabált Olivér.
-Meg ölhet fog fel.-Üvöltött Ya Ou is .
-Nem érdekel segítenem kell neki.-Mondta Olivér.
-Nehogy el elengedjétek .-Szólt Sziki is.
-Ereszetek.-Kiáltott ismét Oli .
-Saját magának kell harcolnia Olivér.-Szólt újra Bence .
Amíg Olivér küzdött  hogy el engedjék én szenvedtem ,nem tudtam kontrollálni  magam kegyetlenül kioldtam.A fájdalom gyengülni kezdett  ,ahogy lábaim is .A fiúk hirtelen elkaptak és az ágyra fektettek,arcukat láttam majd elhomályosult minden.  
Olivér szemszöge:
Ahogy kínlódott  előttem és nem segíthetem neki  tejesen kikészített .Tudtam hogy ez befog következni de azt nem hogy ilyen hamar.Vissza kapta az erejét amit a nagymamája elvett tőle születésekor.A teste tiszta vér volt,ahogy kimerülten és mozdulatlanul feküdt előttem azt kívántam bárcsak én lehetnék a helyében.Nem tudtam hogy segíthetnék neki .
-Gyere haver,most nem tudsz neki  segíteni.-Szólt Bence majd megfogta a vállamat.
-Nem hagyom egyedül akkor sem.-Válaszoltam.
-Pihened kell neked is .-Szólt Ya Ou is.
-Mondom hogy hagyatok mennyetek ki én itt maradok vele.-Mondta utasítóan.
Vették az adást  így kezdtek ki menni a szobámból ,Ramii nyomot egy puszit Vii homlokára és Bencével utoljára elhagyták a szobát.A csend betöltött mindent csak a lélegzet vételeit hallottam amik elég ritkák voltak de  mégis normálisak Fájt így látni , de most még az eddigieknél is nagyobb szüksége lesz majd rá hiszen  választania kell a jó és rossz  között ,a fény  és a sötétség között.Féltem hogy majd nem tudom meg óvni a sötéttől hisz az édesanya is ennek hatalmasságába halt bele.Angyalok hozták a földre és szeretném ha ők is vinnék el. De ehhez a jó utat kell járnia amibe rengeteg szenvedés van, de én mindig itt leszek neki.Láttam ahogy arca újra gyönyörű kisimult lesz ahogy  barna színben pompázó haja vissza vált szőkére,ahogy testén a sebek  elkezdenek be gyógyulni.És a jel kirajzolódott beleégett   a jel amit mindenki megkap születésekor de, Vii most kapta meg az eddig legerősebb amit láttam  valaha.

 Bőre színe gyönyörűvé volt ,és elkezdett remegni mellettem  szórósan hozzá bujtattam és átkaroltam ,egész éjjel mellette voltam  de ő békésen aludt mintha semmi sem történt volna.Majd reggel fele én is álomba merültem.
Ramii szemszöge:
Reggel hat óra és kinyílottak szemeim a mellettem békésen alvó  szerelmem arcán akadt meg szemem.Hirtelen rám ugrót amitől felsikítottam de a csóktól amit nyomot  számra nem szökött ki hang .Teste tűz forró volt szívem hevesen vert ,ugyan ezt éreztem magamon.Ahogy kezei besiklottak pólóm alá tudtam hogy  most akarom most szeretnék vele  lenni .Ezért biztatásképp bele haraptam nyakába ami kisebb morgást váltott ki belőle.Tejes mértékben meg bíztam benne kezei lassan végig simítottak ,ajkait éreztem  melleimen tökéletes érzés nyújtott nekem.Én is megszabadítottam pólójától  majd   végig simítottam hasát ami olyan puha és forró volt hogy az elmondhatatlan.Lassan meg szabadítottuk egymást a ruhadarabjainktól.Bence elkezdte végigcsókolni  az egész testem ami belőlem kisebb mozdulatokat váltott  ki ,na ágyékaink össze értek ami nagyszerű érzés volt. Amit meg érintette nőiességemet egyből egy halk nyögés hagyta el a számat.Ez tetszett neki mivel elmosolyodott.amikor meg éreztem két ujját és nyelvét magamban egy hangosodtak nyögéseim nem bírtam vissza  fogni magam ők akartam csak is őt szeretem mindénél jobban .Nagy erőt véve magamon magam alá gyűrtem és ráültem dudorodó férfiasságára.Elkezdtem kiszívni a  nyakát amit engedelmesen tűrt majd egy forró és szenvedélyes csókot válltótunk.Kezembe véve férfiasságával kezdtem játszani ami hatalmas volt ,ami még jobban be indított.Lassan le-fel kezdtem mozgatni kezem majd meg próbáltam annyi bekapni amennyit csak tudtam .Ez Bencéből is hangos mélyről  jövő nyögéseket válltótot ki.Majd megemelve csípőmet  belem helyezte méretett hagyta hogy megszokjam majd  egyre gyorsabban kezdte el csinálni .Az érzés fenomenális volt hogy végre megkaptam őt ,és tudtam  hogy ő is ugyan így érez.Hagytam hogy én lovagoljam meg  tűrte tevékenységemet ajkai elváltak és le hajoltam hozzá egy csókért.Átvéve az irányítást egy gyengébb mozdulattal   át fordultunk  így ő került felülre.
Hevesen csókolt és erőseket lökőt rajta de már egyáltalán nem fájt tejesen fel voltam izgulva.

Ajkaimat csak úgy tépte csípője egyre gyorsabban mozgott.
-Ben Bence én mindjárt.-Súgtam fülébe.
-Én is cica .-Válaszoltam Bence majd abban a pillanatban átadtam magam a gyönyörnek ,ahogy Bence is hangos nyögések kísérletiben éveztünk el .Majd lassan kihuzakodik belőlem én hozzá bújtam ő pedig elkezdtem simogatni göndör tincseimet.
Domii szemszöge:
Reggel hangos nyögésekre ébredtünk Ya Ouval. Tudtuk hogy Ramii és Bence jól el vannak egymással így csak elmosolyogtunk és egy csókot adtunk egymásnak Láttam Ya Ou hogy ő se tiltakozna ha elszórakoznánk egymással de valahogy nem tudtam most erre figyelni jobban érdekelt6 hogy van Vii.Fel öltöztem és Ya Ou is ugyan ezt tette kézen fogva indultunk el  Olivér szobája felé.Mikor benyitottam szívem össze dobbant hogy milyen édesen aludtak egymás karjaiban,és meg is nyugodtam hogy Vii  jól  van.

Majd Ya Oura néztem egy apró csókot nyomot  számra és kihúzott a szobából egyenesen a konyha felé ahol Sziki és Dalmii már készítette a reggelit ,ahogy elnéztem nekik is jó éjszakájuk volt.Csak úgy vigyorogtak  a boldogságtól jó volt látni hogy mindenki annyira jól el van egymással és hogy ennyire összetartunk.Erre a gondolatomra Bence és Ramii is megjöttek egymás karai közt.Majd helyet foglaltak.
-Máskor lehetnétek kicsit csendesebbek.Szúrt oda Ya Ou Bencének egy nagy vigyorral a képen.


-Helyedbe meg se szólalnék haver.-Vágot vissza Bence azonnal.Erre nagy nevetés tört ki és el kezdtünk reggelizni.
Vii szemszöge:
Amikor fel ébredtem annyira fájt mindenem hogy még a szememet se bírtam kinyitni ,viszont halódtam Oli szuszogását mellettem és ami meg lepet a lentiek beszélgetését a kint csobogó patakot a madarakat  a kiabálásokat zúgót a fejem a sok mindentől.Próbáltam meg mozdulni de nem tudtam lassan kinyitottam  szemem .Ekkor Oli puha bőrévvel kezdet el simogatni meg akartam szólalni de  nem tudtam beszélt helyettem Oli.
-Ne erőltesd meg magad semmi baj  itt vagyok.-Mondta Oli édes hangján.
-Fel akarok kelni.-Nyögtem ki lassan.
Oli segített  és nagy nehezen de megtudtam állni a saját lábamon.Fájt mindenem  a szívemben szomorúság volt és harag éreztem mindenki érzelmeit  ,ahogy lent a többiek boldogok voltak ,ahogy  Oli aggódott értem  ahogy a kisbaba sírt mindent éreztem egyszerűen elviselhetetlen volt a fájdalom.Oli szorosan magához húzott de még rosszabb lett annyi érzelem volt benne amit átadott nekem hogy nem bírtam már. 
 Olivér jól tudta hogy mit érzek ezért visszafektetett az ágyra és lement a többiekhez.Hallottam minden szavát ,hogy jönni fog értem valaki és vele kell mennem a lányok elkezdtek sírni odalent és akaratlanul én is  sírni kezdtem.Nem tudtam mi van velem és hogy miért történik mind ez , de ami a legjobban fájt az az volt hogy Oli elvitet szó szerint nem hagy lehetőséget hogy ő maga segíthessen.Mikor vissza tért a szobájába elkezdte  pakolni a cuccaimat  ,egy szót sem szólt  hozzám nem nézett a szembe én viszont éreztem a mérhetetlen fájdalmat ami benne volt  a haragot  és a szomorúságot egyszerre.Csendben öltöztem fel majd le mentünk a lépcsőn mindenki elkeseredett és szomorúan nézet de az ő  fájdalmukat is ugyan úgy éreztem mint fent Olivérét megbolondító  volt ez a mérhetetlen fájdalom ami bennünk volt. Kopogás halasszót Olivér kinyitotta az ajtót ott állt egy szőke kék szemű hófehér bőre vörös ajkú srác Olival egy idősek lehetek viszont ő sokkal félelmetesebb volt .Nem éreztem tőle semmi érzelmet amitől még jobban meg ijedtem. 
-Vii most vele kell menned ,egy ideig vele fogsz élni saját magad biztonsága miatt.-Szólt hozzám Oli szinte fel se fogtam hogy mit mond nem tudtam válaszolni.
-Indulnunk kéne.- Nézett a szőkeség Olivérre.

Elbúcsúztattam a többiektől és be ültem a kocsiba.Vártam hogy Oli is oda jöjjön de nem jött ,csupán annyit hallottam hogy annyit mond a srácnak hogy nagyon vigyázzon rám .A fiú csak bólintót egyet majd  beült mellém a kocsiba.A motor be indult  ,a könnyek hullódtak a szemből a szívem ketté szakadt a fájdalomtól ,de amikor ki hajoltam  és megláttam Olivér arcát és vele együtt át éreztem érzelmit ,csak le hajtató fejét és hagyta hogy a kocsi egyre távolodjon velem!!!!


2014. szeptember 28., vasárnap

Te is olyan vagy !


Hy meg hoztam a 13-részt jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és perce mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket3 A következő rész 23 feliratkozó után hozom.


puszii Vii <3 

13-rész

 “Ha gyenge vagy hozzá, hogy harcolj, öleld át ellenséged. Amíg mindkét karja átölel, addig nem tud fegyvert fogni rád.”


Mintha el vették volna a szívem egyik felét ,amikor Olivér már nem volt ott.Megfogtam magam és vissza fordultam elkezdtem  felé futni ,nem bírtam ott hagyni a szívem azt súgta mennyek vissza hozzá. Amikor vissza értem oda ahol elváltunk már nem várt senki. Körbe néztem a homály és a köd leszállt az erdő minden részére az oromig nem láttam.Sírtam  kiabáltam nevét és mentem.Megpillantottam egy hatalmas házat ahonnan fény szűrődött ki .Elkezdtem rohanni a ház irányába abban bízva hogy  segítséget kaphatok Meg álltam az ajtó előtt és be kopogtam ,de semmi válasz nem jött.Megfogtam magam és be mentem nem volt időm várni de amikor beléptem  a földre rogytam az ajtó becsapódott mögöttem a barátaim egytől egyig ki kötözve ,Olivér pedig a padlón hevert mozdulatlanul.
-Oh már épp vártunk.-Szólalt meg mögöttem egy  ismeretlen hang.De amikor hátra néztem csak elkiáltani tudtam magam a látványtól.
-Uram isten.-Ordítottam el magam és hátráltam amennyire csak tudtam.
-Sebastian ne ijeszd el a vendégünket.-Szólt egy másik hang a lépcső tetejéről.
-Tedd a dolgod!- Utasítót a számomra ismeretlen férfi . Evvel a szörnyeteg vagy nem tudom hogy hívjam Olivér felé kezdett menni ,senki nem tudod segíteni csak én a szörny elé álltam .Tudtam hogy nem   nagyon tudom meg akadályozni hisz semmi  esélyem nincs ellene.De nem hagyhattam hogy bántsa Olivért az életem árán is meg védeném ezt a fiút.
-Nem csak erős ,de még bátor is.-Már most imádlak.
-Miről beszél maga és ki maga?-ordibáltam amennyire csak tudtam.
-Ne magáz és ne félj nem eshet semmi bajod amíg én azt nem akarom szóval legyél nagyon jó kislány és most gyere velem.-Mondta az  ismeretlen aki most elől jött a sötétségből mikor meg látott szájába harapva egy gonosz mosolyt küldőt felém és megragadta karom.

-Vedd le a mocskos kezed róla te seggfej.-Állt fel Olivér és mellém lépet.
-Olivér.-Kiabáltam fel.
-Itt vagyok semmi baj.-Mondta  nyugtatás kép.
- Nyugalom szöszi tudod hogy semmi esélyed ellenem.-Mondta az ismeretlen.
-Zayn fogd be a pofád.-Mondta Olivér felindultan
-Na jó ebből elég a lány most velem jön ,Sebastian kérlek .-Mondta Zayn a szörny pedig elrángatta mellőlem.
-Ha egy újjal is hozzá érsz azt nagyon meg bánod.-Kiabálta Olivér.Szemeiből a könnyek egyre sűrűben folytak ,végig kelet  néznem ahogy barátaimat elhurcolják.Mindegyikükön  folyt a vér a sebeikből .De amikor megláttam Oli tekintetét nagyon meg ijedtem  csak annyit mondott ajka hogy sajnálom.Akkor láttam őket, őt utoljára azóta már kettő hosszú holnap eltelt.Nincs nap hogy ne gondoljak rájuk  és hogy ne sírnám el magam.Zayn meg ígérte hogy el engedte őket  ,de valahogy nem tudtam neki hinni .Annyira hasonlított Olivérre csak gonoszba , féltem tőle .Ez a ház hatalmas volt teli szörnyekkel  emberekkel és még ki tudja mikkel fogalmam se volt mit akarnak tőlem és hogy miért tartanak itt. Zayn minden nap egy órát  töltőt velem.Azon belül mindig be voltam zárva egy nagy szobába amit sajátomnak nevezhetem.Itt nem sütőt a nap mindig sötétség volt nem volt boldogság csak csupasz és kopár volt minden.Reménykedtem hogy Olivér vissza jön értem de egyre halványult bennem a remény.Már nem tudtam mosolyogni hiányzott a családom ,a barátaim,de leginkább ő. Zayn volt számomra az egyetlen normális emberi lény a közelembe.
-Szia.-Jött  be Zayn a szobámba.
-Szia.-Mondtam neki mint mindig.
-Hogy vagy ?-Kérdezett rá mint midig és le ült mellém az ágyra.
-Ahogy szoktam.-Válaszoltam és lehajtottam a fejem a könnyek utat  találtak magunknak és elkezdtem zokogni .
Zayn fel állított szemembe nézet sötét szemeivel és csak nézet.
-Holnap eljössz velem egy bálba ha jó leszel.-Súgta a fülembe és kiment a szobából.
Nem értetem ,de akaratlanul is elkezdtek gondolatok szövődni a fejembe ,hogy talán el tudok menekülni .Itt a lehetőség mindent be kell vetnem annak érdekében hogy sikerüljön senki másra nem számíthatók jelenleg csak magamra.
Olivér szemszöge :
Mikor elvitte Zayn  azt hittem megölőm de nem tudtam mit tenni az ő hazabán voltunk legyengülve nem tudtam meg védeni azóta a ház közelébe se tudok -tudunk menni meg őrjít a tudat hogy elveheti tőlem ,hogy bánthatja ,hogy kihasználhatja.Nincs olyan nap hogy ne próbálnák  meg valami új tervet kitalálni de nem jön össze sehogy sem.
-Helló .-Jött  be Bence a szobámba.
-Szia haver.-Válaszoltam neki .
-Hogy vagy ?-Kérdezte Bence.
-Hogy lehetnék hagytam hogy elvegye tőlem hogy elvigye szerinted hogy vagyok??-Övöltőtetem le barátom fejét .
-Nyugodj meg majd csak ki találunk valamit és vissza kapjuk Vitt.-Válaszolta Bence.
Majd ki ment a szobámból.Este egy bálba megyünk ahol kötelező meg jeleni  a "család" miatt utálom ezt ,nem is sokat készülődtem kaptam fel egy öltönyt  és már indultunk is a többiekkel.Amikor oda értünk fel erőltetem az arcomra egy mosolyt és a fotós csinált rólunk egy képet mint midig.


Elkezdtem a bárpult felé menni és neki álltam inni  másképp tuti nem élem túl a mai estét .
De amikor megláttam Zayn és Vitt  a konyak a torkomon akadt és egyből kerestem Vii tekintetét .


Láttam ahogy fél Zayntől de még is most is olyan gyönyörű volt mint midig.
Vii szemszöge:
Amikor megjöttünk  tele volt a hely emberekkel,féltem hogy mi lesz de mikor megpillantottam Olivért és a többieket a szívem a torkomba dobogót . Csak arra tudtam koncentrálni,hogy mikor kerülök ki innen.Szabad akartam lenni.Szabadon akartam sírni és szenvedni.
-Nem beszélhetsz vele vagy meghal érted.-Súgta a fülembe a Zayn szívem össze szorult és  elfordítottam a fejem Olitól a szívem szakadt ketté ,de csak így óvhatom meg.Minden perc amit Zayn oldalán töltöttem kín volt .Nem tudtam mást ki találni mint hogy kimegyek egy picit Wc-re és  rendbe szedem magam.Zayn el engedett de azt mondta őt percem van hogy vissza mennyek.Amikor beléptem a mosdóba rögtön utánam Olivér is.
-Vii.-Nézett mélyen a szemebe.
-Kérlek menny el és hagyj  békén.-Mondtam neki de legördült egy könny csepp .Nem hallgatott rám magához hozva csókolt meg mindénél szenvedélyesebben.


Csak bámultam rá, ahogy állt  ott és annak ellenére, hogy tudtam, hogy milyen régóta és mennyire szerettem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam.Mégis minden pillanat  tündérmese szerű volt az elmúlt holnapok  szenvedésihez képest.

-Meg fog ölni Olivér .-Mondtam neki könnyes szemekkel.
-Nem fog  és most haza jössz velem.-Jelentette ki  Oli.
Majd kézen fogva mentünk ki  ,de Zayn elénk állt ,megtorpantam mérhetetlen  haragot láttam szemeiben.
De ebben a percben a fiúk is mögénk álltak.
-Vii most velem jön.-Szólalt meg Olivér erőtejesen.
-Ezt még nagyon   megfogod báni ,kihívtad magad ellen a sorsot .-Nézet mélyen Olivér szemébe Zayn .Majd ki sétáltam Olivér  óvó karjai között .Kezdtem meg nyugodni  amikor megláttam barát nőimet a számra akaratlanul is  mosolyra húzódott a szám .Sokat beszélgetünk  és nevetünk olyan jó volt végre velük lenni .De amikor lejött a lefekvés ideje hirtelen össze rezzentem  amikor mindenki a saját barátjával ment a szobájába.Én fogtam magam és Oli szobájába  mentem  és az ablakhoz álltam egyszer csak két erős kar tekeredett csípőmre .Hirtelen kirázott a hideg .Olivér egy  kis puszit  nyomot a nyakamra és a fülembe súgta hogy itt van és most már soha nem fog  el engedni .De valahogy mégse tudtam meg bízni benne  eszembe jutott minden amióta meg ismertem hiába szeretem midénél jobban tartanom kelet magam .Ahogy szemeiben néztem éget bennük a tűz pont úgy ahogy Zayn éppen olyan egyformák annyira egyeznek .Elkezdtem tartani Olivértől is mi van ha ő is csak bántani akar hirtelen kifordultam karjai közöl és  elkezdtem hátrálni  .Szőke haja szemébe logót  meztelen felsőteste meg feszült és ahogy  rám nézett szemei elkezdtek pirosban izzani.Meg ijendettem kifotottam a kertbe Oli utánam  meg állt elöltem mélyen a szemebe nézet és azt mondta .SOHA NEM BÁNTANÁLAK! Magához húzót és meg ölelt.......


2014. szeptember 17., szerda

Fuss!!


Hy meg hoztam a 12-részt jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és perce mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket3 A következő rész 18-feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 12-rész

 “Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől-célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben-ott, ahol soha nem keresték. "

Ajkai égették  enyémeket ,nyelvünk vad táncot járt egymással.Maga a csoda volt a pillanatok tömkelege ami most körbe vett minket. Csak egymásért léteztünk abban a pillanatban,nem érdekelt hogy hónapokig szenvedtem miatta hogy elfelejtett, csak az érdekelt hogy ez az eszméletlenség őrökre tartson.Ahogy meleg keze hozzá ért arcomhoz  és végig simította, úgy éreztem mint egy angyal aki most kapót szárnyakat és most szabadon szárnyalhat semmi kötelesség nélkül .Akaratom ellenére is átkaroltam nyakat és közelebb húztam magamhoz érezni akartam a szíveresét,  érezni akartam ami ő maga.De egy hirtelen mozdulattal lehámozta  kezeimet nyakáról ,még egyszer a szemembe nézett majd vissza ment a többiekhez.Nem tudtam mire vélni cselekedettét  hiszen ő csókolt meg. Annyira az előbbiek hatása alatt voltam  hogy csak meredtem magam elé és kikapcsolt az agyam .
-Halihó Vii.-Lépet mellem Domii.
-Ő szia .-Köszöntem gyorsan vissza ,és próbáltam magamhoz térni.
-Mit csinálsz itt egyedül ??-Kérdezte Domii felhúzott szemöldökkel.
-Csak kiszellőztetem a fejem.-Találtam ki gyorsan valami kamu dumát.
-Na gyere menyünk vissza vacsi van .-Mondta Domii majd kezemen fogva húzott az asztalhoz .
Leültünk Olivér velem szembe ült ,de egy pillantást se kaptam tőle ,míg én végig őt néztem ami kezdett kellemetlené  válni.Nem tudtam  mi a fene baja lehet velem .Talán ő nem élvezte annyira mint én,talán nem volt jó neki.Ezek  a gondoltatok cikáztak fejemben miközben mindenki evett ivott vagy épp cseverészett az asztalnál .Valahogy egy falat se ment le a torkomon ilyen közegben.Fel álltam az asztaltól majd arra fogtam hogy fáradt vagyok és feljöttem a szobámba ami épp a medencékhez nézett csendben kiléptem az erkélyre és onnan figyeltem a többieket. Sziki és Dalmii épp egymást falták a hintaágyon,Ya Ou és Domii még ettek Bence és Ramii a vízben voltak.Még a szöszke  ült a széken és nézett ki a fejéből.Annyira bele szeretem volna látni ,tudni hogy mit gondolhat és hogy benne milyen érzelmek  vannak. Gondolataim közben elszunyókálhattam ,majd amikor kinyitottam szeme  a karomat végig simító személy hangjára lettem figyelmes.
-Gyere az ágyban kényelmesebb lesz.-Mondta nekem Olivér.
-Hogy kerülsz ide ??-Kérdeztem meg tőle már sötét volt mindenhol és egy zaj sem szóródott már fel a medencétől.
-Be jöttem megnézni hogy alszol-e már .-Mondta tejesen higgadtan mintha semmi nem történt volna.
-Jó értem de egyedül is oda tudok menni az ágyamhoz.-Mondtam neki majd ki kerültem és az ágyamhoz léptem.
Nem szólt semmit csak nézett ami egyre furcsább lett.
-Minden rendben??-Szóltam hozzá evvel megtörve a kínos csendet.
-Igen miért??-Kérdezett vissza.
-Akkor mit nézzél úgy ?-Kérdésére kérdéssel feleltem .
-Baj hogy nézlek?-Kérdezte meg tőlem Oli.
-Igen baj .-Válaszoltam flegmán.
-Mert hogy ??-Kérdezte újból Oli.
-Meg  csókolsz majd ott hatsz se szó se beszéd nélkül??-Néztem rá kérdően.
-Játszani akartál vagy nem ?-Kérdeztet vissza nekem pedig le esett az állam.
-Büszke lehetsz magadra te barom ,takarodjál kifele a szobából.-Mondtam neki dühösen nagyon fájt amit hozzám vágott.
-Jó-jó máris megyek kis asszony.-Mondta Olivér a szemebe mosolygót és kiment a szobámból.




Ahogy becsukódott az ajtó  el kapott a sírás ,hogy hittem bele többet hisz csak játszik  velem én pedig sokadjára dőltem be neki .Ismét miatta sírok ami ,mostanában egyre jellemzőbb rám.Neki csak játék volt ami nekem érzések.Nem bírtam másra gondolni csak arra hogy-hogy lehet ilyen hogy  csinálhatta ezt velem.Szívem ezer darabra törik  mikor felidézem azt az egy mondatát "Játszani akartál vagy nem " Nagy sírások közepette elnyomott az álom .
Olivér szemszöge:
A szívem majd megszakadt ,hogy ezt kellett tennem Viivel de nem gondolhatja hogy abban a csókban bármi is benne van részemről .Pedig nagyon is sokat jelentét ,ahogy puha ajkai egyemékhez értek ahogy a nyelve  táncolt az enyémmel.Sohasem éreztem még ilyet.De nem lehet távol kell tartanom magam tőle a saját biztonsága érdekében.De ez egyre nehezebb megállnom .Egyszer csak kopogás hallatszik a szobám ajtaján.
-Igen.-Szóltam.
-Szia tesó.-Jött be Bence a szobámba.
-Szia.-Köszöntem neki én is.
-Figyelj  akaratom ellenére is hallottam hogy mi történt Vii szobájában.-Mondta Bence.
-Hallottad ??-Kérdeztem meg .
.Igen ,tisztán mindent ,miért mondtad azt neki Olivér ???.-Kérdezte Bence felhúzott szemöldökével.
-Tudod nagyon jól hogy miért kellet ezt tennem .-Mondta Bencének komor hangon.
-Nem tudod mit történt ???-Kérdezte Bence.
-Megcsókoltam este.-Nyögtem ki .
-OMG Olivér szerelmes.-Mondta Bence nevetve.
-Fogd be nincs ilyenről szó érted  ,és nem mondhatod el senkinek rendben ?-Néztem rá szúrós tekintettel.
-Miért tagadod még magadnak is ??-Kérdez újra vissza Bence.
-Bence!-Néztem rá  majd vette a lapot és kiment a szobámból.
Másnap reggel komásan ébredtem fel ,magamra kaptam egy rövidnadrágot  és indultam le reggelizni ugyan is nagyon éhes voltam.Amikor le értem Dalmii és Sziki a konyhában voltak elfoglalva egymással.


-Ohh bocsika hogy megzavarom az idilli pillanatot de éhen hallok.-Mondtam nekik nevetve.
-Olivért.-Szól rám Sziki.
-Nyugi nyugi megyek már  .-Röhögtem és kivetem egy narancslevet a hűtőből.Majd elindultam kifelé a teraszra  ami egyből a tengerparthoz  csatlakozott .De amikor felnéztem előttem termet Vii bikiniben haját fújta a szél olyan szexi volt hogy elmondani sem tudom maga a tökély ,ajkai mintha csak én ajkamat kívánnák.


El indult felém  majd  egyetlen egy mosollyal át akart rajtam menni. 
-Héj várj csak gyere vissza.-Fogtam meg  kezét és összetapasztottam  újainkat.
-Engedj el  és nem várak.-Mondta nagyon morcosan ,most még jobban vonzott benne hogy durcás és meg akarja mutatni .
-Nem engedlek.-Válaszoltam egy kaján vigyorra az arcomon.
-Sikítani fogok.-Fenyegetőzött Vii.
-Ne akard hogy be tapasszam.-Mondtam ismét vigyorogva.
-Ne merd hallod Olivér ne merd egy köcsög vagy engedj el.-Ezt már   kiabálva erre Domii és Ya Ou lépet ki  a lakásból.
-Ti meg mi a jól isten csináltok??-Kérdezte meg Ya Ou és nézett ránk
-Ez a gyogyós nem enged el .-Kiabálta el magaát Vii .
-Na Oli enged el .-Lépet oda Domii és kiszedte Vitt a karjaim közű.
-Csak játszottunk.-Mondtam.
-Aha gondoljuk.-Mondta Ya Ou nevetve.
Erre bementünk a konyhába és mindenki neki állt reggelizni kivéve Szikit és Dalmiit.Valahova eltűntek.
Sziki szemszöge:
Mikor Olivér ki ment a konyhából tovább folytattuk Dalmiival amit elkezdtünk egyszerűen ne bírtunk le állni,annyira kívántam őt mint még soha senkit. Felkaptam az ölembe ő pedig  a derekam köré fonta lábait.El indultam vele szobánk felé ahol még sötét volt mert nem húztuk fel a redőnyt ,az ágyra tetem Dalmiit és rá másztam kezem be járta egész testét ami tökéletes volt.Levette pólómat és a földre dobta ez lett a többi ruhanemünkkel is  már csak egy bugyi volt rajta és úgy gondoltam picit játszom fel melleit kezdtem nyalogatni és simogatni ami Dalmiból kéjes nyögéseket váltott ki.Elkezdtem kiszívni nyakát ő pedig elkezdte  csípőjét felfele nyomogatni férfiasságomnak.
-De türelmetlen valaki.-Szólaltam Damiinak egy huncut vigyorral arcomon.
-Csináld már.-Kérlelt Dalmii.
Bugyiján keresztül kezdtem izgatni majd azt is le vettem róla,és felnyomtam neki egy ujjamat ,vártam hogy  szokja majd még egyet  és két ujjal kezdtem tolni. Ő elől vette férfiasságomat és őrjítően lassan kezdte  simogatni .Ahogy éreztem hogy egyre jobban nedvesedik tőlem Dalmii, még izgatóbbá vált hogy végre benne legyek.Egy hirtelen mozdulattal Domii kerekedett felül én pedig vettem az adást és hagytam hogy csinálja amit szeretne ,apró pillangó puszikkal lepte be  hasamat majd  végig nyalta a nyakam ami nagyon nagyot dobot az izgatósságomon .Lassan lement majd szájába vette  és lassan szopni kezded ami belőlem is nyögéseket váltott ki végig a szembe nézve. Éreztem hogy elfogok menni ezért magam alá gyűrtem és egyszer kétszer végig simítottam majd lassan belehatoltam amitől kicsit megvonaglott alattam és mind kettőnk egy kéjes nyögést eresztett el .
-Fájt.-Kérdeztem tőle.
-Nem ,folytasd kérlek.-Mondta Dalmii.
Egyre gyorsabban mozogtam benne és közbe csókoltuk egymást .Izzadt testünk  egybeforrt a szobát a nyögéseink töltötték be. 


-Sziki én mindjárt..-Mondta Dalmii  nyögések között .
-Én is .-Mondtam neki majd toltam rajta még egyet kettőt és mind ketten  a csúcsra értünk.Egy csókot nyomtam felhevült szájára majd kihúzkodtam  belőle és  mellé bújtam.
Vii szemszöge:
Mikor elkezdtünk reggelizni nagyon örültem magamban hogy egy kicsit vissza adhattam Olinak a tegnap estélyért ,ha ő így én is így . Senki nem szolt senkihez csak evett.Mikor végeztünk elkészülődött mindenki és indultunk az erdőbe kirándulni egyet .Amikor el indultunk az erdőbe kaptunk egy térképet és hogy sötétedés előtt mindenképpen érjünk vissza .Az erdő gyönyörű volt sok kis állatót láttunk és még mókust is etettünk .De kezdtem nagyon el fáradni .Ramiit is már úgy húzta maga után Bence .
-Nem kéne vissza indulni ??-Kérdezte meg Ramii.
-De kéne.-Szólalt meg  Ya Ou.
-Oli vezess vissza minket .-Szólt neki Sziki
-Srácok aszi szem gond van ,nagy gond.Mondta Oli homorú hanggal .
-Te tényleg egy idióta vagy.-Szólaltam meg és egy gúnyosat nevetem.
Kezdett be sötétedni és mi csak bolyongtunk a hatalmas sötét és most már félelmetes erdőben.
Egyre furcsább hangok  szelték át a sűrű erdőt.Őszerezetnettem  és elkezdtem félni ekkor Oli lépet mellém és szorosan magához ölelt, így mentünk amit most nagyon nem bántam.Majd hirtelen valami utánunk ugrót
-Futás.-Kiabálta el magát Olivér mindenki más irányba szaladt  Oli húzott maga után fúttunk a fákon át de azaz izé minket követett  nagyon gyors volt és félelmetes hangokkal jött hozzánk egyre közelebb  lábam már nem bírtam a tempót, de futottam hiszen tudtam hogy az életemért az életünkért futunk Olivér meg botlót  egy fában és a földre esett  bokája kifordult  nem bírt rá állni ,és az a valami egyre közeledett felénk
-Menny fuss .Kiáltott rám Olivér.
-Nem hagylak itt .-Mondtam könnyek között.
-Menny  nincs időnk veszekedni.-Mondta sokkal határozottban .
-Nem tudlak itt hagyni.-Mondta neki .
-Menned kell.-Mondta majd megcsókolt és előköt magától .A szívem szakadt ketté mikor ott kelet hagynom de tudtam hogy csak így menthetem meg ha találok segítséget ,a szememből a könnyek  folytak folyamatosan és amilyen gyorsan tudtam szaladtam de mikor vissza néztem utoljára Olira   ő már nem volt ott helyette egy ........!!!!!




2014. szeptember 12., péntek

A szenvedély ami mindig is meg volt ! "

Halihó meg hoztam a 11-részt jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a +1 feliratkozónak és perce mindenkinek csodásak vagytok<3 A következő rész 12-feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

11-rész

 "Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam , tudtam, örökké szeretni fogom."

Majd amilyen gyorsan jött úgy el is tűnt.Csak úgy telt az idő napok,hónapok múltak el Olivér hirtelen távozása óta.És egyre jobban magam alatt voltam,már nem voltam kíváncsi senkire csak rá.Milliónyi üzentet írtam neki  facebook vagy éppen sms-ben  de semmi válasz nem jött rájuk. Ha a srácokat kérdeztem róla mindig valami más válasszal  álltak elő de tudtam hogy ezek mind hazugságok.Nem értetem miért kelet el menni ,és hogy miért nem reagál egyetlen üzenetemre se.Olyan volt mintha elvitte volna magával mindenemet  a szívemet a lelkemet az egész lényemet.Már nem ugyan az a lány voltam mind aki néhány röpke hónappal ezelőtt.Eltávolodtam a külvilágtál ,a barátaimtól ,a családomtól.Hiányzót ami ő volt ,hiányzik amit magával vitt.Már nem csinálok mást csak iskolába járok (mert kötelező) és itthon vagyok bezárkózva a szobámba.Nem tudtam már mosolyogni   csak a könnyek  az emlékek és a fájdalom amit hagyott maga után.Az egyetlen amiből emlékezni tudtam rá.

Szombat délután négy óra van és én ,ma is mint az előző hónapokban itthon kuksoltok a szobámban. Egyszer csak megszólal a telefonom  Ramii neve villog rajta.Napok  óta egy szót sem beszéltem még vele sem .Rávettem magam hogy fel veszem és gyorsan lerázom,tudom hogy nem ilyen egy jó barát de most nem vagyok jó semmire sem.
-Szia.-Szóltam bele  rekedtes és ki sírt hangon.
-Szia  Vii  ma buli a fiúknál.-Közölte velem mintha semmi nem lenne és nem tudná hogy mibe vagyok.
-Nem!-Vágtam rá azonnal.
-De igen is el jössz ha akarsz ha nem.-Kiabált rám soha nem tett még ilyet.
-Semmi kedvem hozzá értsd már meg.-Emeltem fel én is a hangomat.
-Nem érdekelnek a kifogásaid érted Vii  nem érdekelnek ,egy óra és ott vagyok és rendbe szedlek .Válaszolta és rám csapta a telefont mielőtt még válaszolhattam volna.
De aztán át gondoltam és lehet igaza van  neki lehet jó lesz picit kimozdulni és  megpróbálni elfelejteni  ,hisz ő is így tett velem. Az az egy óra gyorsan el szált és már csak egy ajtó kopogást hallottam és már a szobámban is volt Ramii.
-Szia.-Köszönt  aranyosan és meg ölelt (ami nagyon jól esett ).
-Szia-Nyögtem ki  a szavakat.
-Na gyere  ma  szuper szexi leszel.-Állt elém csípőre tett kézzel ami elég vicces volt.
-Van más választásom.-Kérdeztem meg tőle bár tudtam a választ.
-Nincs!-Válaszolta komolyan én pedig ez után nem mertem ellenkezni vele.
Elküldött fürdeni amíg ő kiválasztja  a ruhámat.Gyorsan végeztem.Rám adott egy fekete rövid nacit egy rózsaszín inggel amiből a fél mellem kint volt és begöndörítette szőke tincseimet .Egy enyhe sminket is kaptam.Végre kész voltam és amikor indulni kezdtem az ajtó felé elkapta kezem.
-Hmm de csinos lett az én barátnőm.-Mondta kacagva.-Köszönöm.-Válaszoltam neki.
-Kell egy kép most azonnal insatgramra.-Válaszolta és hozta is a telefonját .
-Ne már.-Ellenkeztem de tudtam hogy nincs esélyem-
Nyelvet ki és mosoly de nagyon gyorsan.Utasított én pedig tetem amit kért.


Teljesítettem a feladatom és  el is indultunk a fiúk házához.csendben lépkedtünk egymás mellet egyikünk sem szólt semmit de ez így pont jó volt.Meg pillantok a hazát a zene már messziről hallatszott én pedig nyeltem egy nagyot.Amikor beléptünk azonnal  Sziki ölelt át.
-Helló drágaság.-Súgta a fülembe.
-Szia  Sziki.-Mondtam és vissza öleltem.
Majd megjöttek a többiek is  mindenki nagy örömmel fogadott és megölelt ,olyan kedvesek voltak velem.De még is titkon azt vártam hogy Oli elől ugrik az egyik sarakból és magához ölel.Ez sajnos nem így történt.
-Vii be kell mutatnom neked valakit.Mondta Sziki majd megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
Egy lány előtt álltunk meg aki igazán csinos volt és kedvesen mosolygót.
-Vii ő itt Dalmii a barátnőm  ,Dalmii ő itt Vii  .-Mutatott be egymásnak minket a lánnyal.
-Hú de sok mindről maradta le ,sokáig.-Mondta és egy fel erőltetett mosolyt küldetem nekik.
Majd fogtam magam és békén hagytam őket ,csak sétáltam a sok ember között a zene üvöltött  az emberek közt volt aki már a saját nevét nem tudta ki nyögni .Láttam Ramii és Bencét ahogy egymás karjaiban táncikálnak ,olyan aranyosak voltak.Ya Ou és Domii kint a hinta ágyban  voltak el foglalva egymással.Csak annyit tudok róluk hogy össze jöttek és hogy már minden meg történt ezt is csak pár kosza szóból amikor épp erről beszéltek a suliban . Örültem nekik hisz illenek egymáshoz és szeretik is egymást, de bennem  ők is csak egyre jobban az űrt tágították ami a szíveben lakozott és egyre nagyobbá válik.Fogtam magam és elindultam az emeletre egy üveg vodka kísérletében.Egyenesen Oli szobája felé vettem az irányt.Ahogy be léptem meg csapott az illat ami még mindig ott bujkál a falak között az ő illata.Semmi sem változott csupán ő nincs itt leültem az ágyra és  el kezdtem gondolkozni  hogy is ismeretem meg és hogy is szerethetem meg ennyire igazából nem is ismerem ez a furcsa az egészben. Lassan meg ittam az egész üveg alkoholt ami az üvegben volt.Lefeküdtem Oli ágyba és lassan elnyomót az álom.
Bence szemszöge :
Ahogy meg jött Vii és Ramii egyből egy mosoly hozódott az arcomra ,jó volt látni Vitt   de még jobb volt újra Ramii közelében lenni. Ahogy Sziki el húzta Vitt így azonnal kettesben maradtunk csak bámultam gyönyörű barna szemeibe ,olyan volt mint egy tündérke aki csak az én mosolyomat lesné és csak én lennék neki fontos.
-Táncolunk.-Szakítottam meg a kínos csendet.
-Persze.-Adta válaszát Ramii egy mosoly  megspékelve.
Testünk össze simult éreztem minden testrészélt és kívántam is ahogy ki volt nekem szolgáltatva ,ez még izgatóbbá és érdekesé tette őt számomra .Kezem akaratlanul  is fenekére vándorolt és belemarkolt amit ő egy kisebb nyögéssel  jutalmazót.Nem bírtam magammal megfogtam kezét és a szobám fele kezdtem húzni.Amikor be értünk kicsit a falnak nyomtam  így újra érezhetem mindenét.Ajkainak estem és bejutásért könyörögtem amit egy kis idő után meg is kaptam nyelvünk vad táncot járt le akarta győzni a másikét.Kezem minden pontja bejárta testet ahogy az ő keze is az én testemet.Egy hirtelen mozdulattal nekem hátal fordítottam és egy egyszerű mozdulattal le húztam ruhája cipzárát és vele együtt mini  ruháját is ott állt előttem egy szál fehérneműben ajkába harapva.
-Akarlak .-Súgtam fülébe és meg haraptam fülcimpáját.
-Bence.-Csak ennyit tudod mondani mert azonnal nyakának estem.Lassan segítettem levetni magamról is a pólómat , nadrágomat amit ő egy kisebb sóhajjal díjazott.Keze végig siklót hátamon néha-néha bele is karmolt ami már belőlem is nyögéseket váltott ki. Hasát leptem el pillangó puszikkal erre ő csak fel kuncogott .Jó volt látni hogy tőlem boldog . Ahogy melléhez értem hirtelen  félelmet láttam szemében.
-Baj van ??-Kérdeztem tőle azonnal meg.
-Ez most még nem megy nekem ne haragudj .-Válaszolja és egy könny csepp folyik végig felhevült  arcán.
-Héj nyugi  nem a te hibád,én ragadtattam el magam .-Mondtam majd megcsókoltam gyengén ajkait.
Ő vissza csókolt és szorosan hozzám bujt ,félmeztelen testünket betakartam a puha takaróval és 5-10 percre rá álomba merültem avval a  lánnyal akibe azt hiszem nagyon szerelmes vagyok.

Ya Ou szemszöge:
Hajnali kettőkor még kint üldögéltünk Domiival és beszélgetünk magunkról ,és az egész helyzetről nagyon sajnáltuk Viit és Olit  hogy így szenvedniük kell mikor megcsörrent a telefonom Oli nevét mutatta a kijelző azóta nem beszéltem vele mióta elment.Gyorsan fel vettem.
-Szia tesó hogy vagy mikor jössz haza?-Kérdeztem gyorsan meg barátomat.
-Szia most nagyon figyelj rám fogd meg a többieket és  Vitt azonnal gyertek Nápolyba.-Mondta Olivér elég feszült hangnemben.
-Mi ???-Kérdeztem vissza mintha nem jól értetem volna.
-Csináld amit mondtam minél hamarabb hajnali őt kór  indul a gépetek siess .
Nem vártam meg válaszomat  csak letette Domii hallotta az egészet csak rám nézett és bólintót egyet  azonnal szétváltunk ő Bencééket avatta be a tervbe én pedig Szikiéket.Amíg a lányok elmentek ősze szedni a saját cuccaikat és Viiét addig mi is  ugyan ezt tetűk nem volt sok időnk Vii keresésére indultam.Amit meg pillantatóm hogy Olivér ágyában alszik kicsit megnyugodtam.Majd lassan elkezdtem fel kelteni .
-Szia Vii .-Húztam le róla a takarót.
-Ya Ou hagy már aludni kérlek szépen .-Mondta félrészegen .
-Megyünk Olivérhez.-Mondta neki majd erre kiugrott az ágyból.
-Mi van megyünk Ólihoz ??-Kérdezte rá.
-Igen .-Válaszoltam neki erre a nyakamba ugrót  és érzetem ahogy a könnyei folynak.
-De hisz össze sincs semmi pakolva és anyáék ??-Jöttek belőle a kérdések .
-Ramii és Dalmii mindjárt itt van a cucaidal  és indulunk  a szüleiddel meg ne foglakoz  el van intézve.-Válaszoltam neki megnyugtatótan .Ebben a pillanatban be toppant Bence hogy a lányok már lent vannak.Felkeltünk még Vii is rendbe szedte magát és indultunk is ki a reptére ahol fel is szálltunk a gépre.
Olivér szemszöge:
Vártam a reptéren hogy végre ide érjenek hatalmas nagy baromság volt Vitt  ott hagyni nagyobb fenyegetésben volt mint bármikor ,reménykedtem hogy még időben szeretem mindéről tudomást így semmi probléma nélkül ide érnek hozzám.A gép landolt én pedig kimentem a hatalmas épület elé hogy fogadjam őket .Mindenki ki szált és üdvözöltem  őket de amikor megpillantattam Viit  nyugodtság fogót el hogy  újra láttatom és hogy semmi baja sincs.
Vii szemszöge:
Amikor utolsóként szálltam le a gépről megpillantattam Olivért ahogy mosolyog és mindenkit üdvözöl.Majd hirtelen átfutott előttem az elmúlt hónapok kegytelen kínja.Az arcomról a mosoly azonnal le hervadt és egy komoly arckifejezést vettem fel .Nem szóltam semmit csak  mentem a többek után.Olivér elől ment míg én inkább hátul sétáltam.
-Mi a baj ??-Lépet mellém Domii és kérdően nézett szembe.
-Ne várd tőlem hogy amit tett az után ,mintha semmi nem történt volna jó pofizzak  vele .-Válaszoltam kicsit ingerültében. Erre már nem szólt semmit csak megfogta kezem és húzott maga után .
Kb fél óra gyaloglás után meg érkeztünk a szálasunkhoz ami gyönyörű volt Oli mindenkinek külön foglalt szobát de  hát Ya Ou és Domii együtt akartak aludni ahogy Sziki és Dalmii is.És szerintem Bencének és Raminak se kellet volna kétszer mondani így ők egy szobába kerültek  én külön szobát kaptam ahogy Olivér is .Épp elfoglaltam a szobámat és kezdtem kicsomagolni a  bőröndömet ,amikor kopogásra lettem figyelmes.
-Igen .-Adtam meg az engedélyt hogy be jöhessen .
-Szia.-Lépet be Olivér az ajtómon.
-Szia.-Köszöntem neki még midig vissza húzódóan és flegmán .
-Mit csinálsz ??Mert mindenki lassan indul le a medencéhez ilyenkor este már senki sincs és meg akartam kérdezni  te is le jössz e?.- Kérdezte meg nagy szemekkel  Oli .
-Ki kell pakolnom majd talán később.-Válaszoltam neki ugyan olyan flegmán mint az előbb.
-Rendben ott várlak.-Kacsintott majd ki ment az ajtón .
Mit hisz ez magáról hogy majd egy kacsintással ugyan az lesz mint  hónapokkal ezelőtt hát nagyon téved.Mérgelődtem magamban majd úgy gondoltam meg mutatóm neki hogy  ki is tudja húzni jobban a másik agyát.Felvettem kép bikinimet kivasaltam hajamat és indultam le a medencéhez.


Amikor le értem mindenki   lent volt már Ramii és Bence a medencében még Szikiék a  nyugágyakban pihentek a többiek pedig a medence szélén beszélgetek.Láttam hogy van egy pár elég jó pasi a medence másik oldalán gondoltam itt a lehetőség hogy húzzam Olit agyát .Fogtam magam és a medence másik felére sétáltam ,amikor meg győzöttem róla hogy mindenki engem figyel főleg ő  akkor oda hajoltam az egyik sráchoz és a fülébe súgtam hogy jöjjön velem.Azonnal fel állt átfogta derekam és el indultunk egy kicsit csendesebb hely fele egy padra ültünk ami elégé elvolt zárva  a medencétől. tudtam hogy Olivér lát  és végig minket figyel ezért keze a srác nyaka köré helyeztem  míg ő a nyakamnak esett kicsit becsuktam a szemem hogy hiteles legyen a dolog és a tervem be vált Olivér hangját  hallottam majd  azt hogy a srácot szépen elvezeti tőlem.
-Mi a fenét csinálsz.-Kiabálok rá.
-Te mit csinálsz normális vagy .-Emeli ő is  a hangját.
-Semmi közöd hozzá hogy kivel mit és hol csinálok.-Vágtam vissza azonnal.
-Csak meg akar dugni nem veszed észre.-Vágja a fejemhez .
-Ahhoz se lenne semmi közöd érted ??-Kérdeztem tőle ingerülten.
-De igen is sok közöm van hozzá és ne kiabálj velem .-Módja erőtejesen.
-Hagynál békén.-Mondom neki majd elindulok vissza a többiekhez de ő a kezem után kapót vissza rántott magához  majd  meg  csókol!!!






2014. szeptember 6., szombat

Itt hagylak !!!!

  Sziasztok meg hoztam sok sok várakozás után a 10.részt  elnézést hogy ilyen későn de személyes okokból nem tudtam írni.A rész +18 is tartalmaz jó szórakozást  hozzá . 

puszii Vii!!

10-rész

 ~Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad! 
Ahogy kezei végig csúsztak  combomon ,tudtam hogy nincs menekvés nem bírtam küzdeni ellene túl erős volt .Már  a melltartómat csatolta közbe  a nyakamat szívta erősen  és éreztem ahogy a vér   végig  fut a nyakamon. Kezdtem elgyengülni a szív verésem egyre lassult minden porcikám  elnehezedett  és már csak  homályosan láttam magam előtt az engem bántó személyt. Majd éreztem ahogy   valaki lehúzza rólam   bántalmazómat. Csak kiabálást hallottam és hogy el hallgat   a zene.
-Takarodj innen te szemét láda.-Hallottam Olivér dühös hangját.
-Jézusom Vii.-Kiabált fel Ramii .
-Héjj Héjj  Viki hallasz??-Kérdezte  meg Oli ismét.Nem tudtam válaszolni  akár mennyire is akartam.Láttam ahogy fölém hajol és rám nézz gyönyörű szemeivel .Olyan komolyságot és aggodalmat  sugárzót  személyisége.


Nem tudtam meg nyugtatni hogy  jól vagyok és nem hallom amiket mond.Lassan elsötétült  minden.
Reggel mikor ki nyitottam szemem egy fehér szobában voltam  ahol különös illat volt.  Hallottam a hangokat körülöttem   de csak résnyire tudtam kinyitni szemeimet.Egy meleg kéz simította  karomat .Majd  nagy erőt vettem magamon és  kinyitottam  szemem.
-Szia .-Köszönt Olivér egy  fél mosollyal az arcán.
-Szia.-Válaszoltam neki de mosolyogni nem tudtam.
-Hogy vagy Vii ??-Lépet oda Bence mellem.
-Hát nem tudom.-Jelentetem ki .
-Nyugi itt vagyunk.-Lépet mellém evvel a mondattal Ramii és Domii.
-Mi történt ??-Kérdeztem rá.
-Az a szemétláda.-Szólalt meg Oli dühösen.
-Olivér.-Szólt rá Ya Ou .
-Mondjátok már hogy mi történt.-Kezdtem faggatózni.
-Hát Levente meg akart erőszakolni .-Mondat Sziki.Mire egyszer  elkezdtek be ugrálni az emlék képek estéről.Akaratom ellenére is kigördült egy könny csepp az arcomon.
-Semmi baj nyugodj meg nem történt meg hála Olivérnek.-Mondta Domii majd meg ölet.
Fájt és féltem  a tegnap este történtektől .Nyakam kezeim és lábaim végig be lilultak .A tegnap este történtek miatt.
-Hogy vagy ??-Ült le Olivér az ágyamra ,majd mindenki ki ment kivéve őt.
-Jól vagyok-Mondtam neki egy erőltetett mosollyal az arcomon nem akartam hogy  aggódjon értem.
-Ez nem volt túl meg győző.-Válaszolta majd meg fogta kezemet  és össze  tapasztotta övével.
-Majd ki heverem.-Hangzót gyorsan válaszom.
-Vigyázni fogok rád.-Mondta mélyen a szemembe nézve.Majd lassan el nyomot az álom.Mire fel keltem senki  nem volt  a szobába mellettem. El kezdtek a gondolatok szaladgálni a fejemben.A tegnap estéről még most is remegés fog el, hogy mi történhetett volna ha nincs Olivér. Dühös voltam magamra.Hogy lehettem ilyen buta és ostoba hogy egy vad idegen személlyel fel mentem  az emeletre. Hirtelen az ablakon keresztül erős szél kezdett fújni .Testem össze porcikája beleremegett.Az eső is el kezdett szakadni.Nem bírtam másra gondolni csak a tegnap  éjszaka történtekre.De még is valami sokkal   hátborzongatóbb érzés kerített uralma alá.A szél egyre hevesebben fújt, kicsapva az ablakomat .A hideg egyből átjárta mindenemet, de nem tudtam fel kelni  hogy becsukjam .Nyomtam a nővér hívott de senki nem jött. Egy nagy villám csapás kísérletében  meg jelent egy számomra ismeretlen személy.A vérem meg fagyot  ott feküdtem kiszolgáltatva neki .Ahogy egyre közelebb jött úgy  sikítottam volna segítségért de egy hang sem jött ki a torkomon. Nem szólt hozzám csak némán nézett én pedig nem értetem mi történik és hogy mit akar.
-Ki maga ?-Tetem fel a leg alapvetőbb kérdésem neki.
-Az nem fontos.-Kaptam a választ azonnal mély rekedtes hangon.
-Mit  keres itt és mit akar tőlem??-Kérdeztem ismét  már remegő hanggal .
-Sssss ne fáraszd ki magad szükséged lesz az erődre.-Kaptam újra a  választ.
-Menyen el és hadjon engem békén.-Mondtam most már sokkal erő tejesebben .
-Bekel  teljesítened a végzeted ez elől senki nem menthet meg kislány.-Mondta  ugyan olyan nyugodtan.
-Miről beszél maga??-Kérdeztem sejtelmem se volt miről beszél ez a férfi.
-Majd időbe meg tudod,de üzenem a szöszinek hogy  jobban vigyázzon rád  nehogy valami bajod essen,és hogy elfogunk jönni érted.-Mondta tejesen maga biztosan.



Majd ahogy jött el is tűnt  a ködbe és esőbe. Még mindig remegtem a félelemtől ,fogalmam sincs hogy ki ez a férfi és mit akar tőlem , és hogy honnan ismeri Olivért.A nap fel sütött  a friss levegő át járta a szobát .Meg próbáltam fel  állni és az ablakhoz sétálni ,ez kisebb nagyobb  sikerrel de sikerült végül .A meleg napocska  lágyan sütötte arcomat és akaratom ellenére is le csukódót  a szemem .Jó volt hallani a madarak  csicsergését,  a lágyan  fújdogáló  szellőt  érezni az arcomon .Így állhattam percekig az ablak előtt. majd meg éreztem két erős kart a derekam köré fonódva.Hirtelen meg ijedtem és meg akartam fordulni  hogy lássam ki az  de a kéz nem engedte tejesen  magához szorított éreztem teste minden pontját ,és ekkor egy ismerős illat szállt az orom alá.
-Olivér.-Szólaltam meg.
-Semmi baj élvezzük ki  ezt a néhány percet.Suttogta a fülebe.
Nem szólaltam meg csak tetem amit kért,ez az egész nekem is nagyon jól esett  biztonságban éreztem magam vele .
-Gyere elviszlek valahova.-Súgta újra fülembe.Megfogta kezem és egyenesen a kocsijához vitt.Beültünk és el is indultunk.Fogalmam se volt hova visz ,egy szót sem szólt hozzám egész úton.Én néha-néha rá pillantottam ,de aztán midig gyorsan el kaptam a fejem róla.Kb fél óra kocsikázás után meg érkeztünk egy nagy  erdős rész elé ki szálltunk a kocsiból .Nem értetem mit keresünk itt.Olivér nyújtotta kezét én pedig gondolkodás  nélkül  megfogtam kezét az enyémmel.El indultunk be az erődbe  ugyan olyan szótlanságban mit eddig.5-perc séta után egy gyönyörű tisztásra értünk.Csodálatos volt ,a számra önkéntelenül is hatalmas mosoly  kerekedett. Olivér rám nézett és elmosolyodott.
-Tetszik??-Kérdezte meg Oli nagyra tárt szemeivel.
-Igen nagyon.-Válaszoltam neki.Kezeink még mindig össze érve voltak mint ha ez lenne a világ leg természetesebb dolga .De  ezekben a pillanatokban ez különösebben nem érdekelt.
-Táncoljunk.-Mondta Oli egy kaján mosolya az arcán.
-Hogy micsoda??-Kérdeztem vissza hogy ezt most komolyan gondolja.
Nem válaszolt csak megfogta kezem és elkezdünk táncolni ,a füleben éreztem leheletét ahogy teste az enyémhez ért szívem hevesebb ütemben kezdett ugrálni fel-állá.Nevettem hosszú honapók óta először, és felszabadultan .Ezt Oli is látta rajta hirtelen el engedte egyik kezem és meg pörgetett .



Annyira közel éreztem magamhoz őt mint még soha ,élveztem hogy vele lehetek és hogy ennyire vonz valami benne.Még egy kicsit táncikáltunk majd el indultunk   vissza a kórházba ott össze   pakoltam és se perc alatt otthon  tudhattam magam.Meg álltunk az ajtóban  és rá néztem egy szerűen nem tudok benne hibát fel fedezni  ,de nem is akarok.
-Köszönöm a mai napot .-Mondtam neki egy mosollyal .
-Igazán nincs mit ,én is nagyon jól éreztem magam.-Mondta Oli egy enyhe mosollyal.
-Szia .-Köszöntem el tőle.
-Szia jó legyél.-Mondta majd egy puszit nyomot homlokomra .Majd rám mosolygott és elment .

Olivér szemszöge:
A mai nap csodálatos volt Viivel annyira  jó volt a karjaiban tartani és  azt látni hogy miattam boldog.De mikor ott kelte hagynom mintha a szívemet is vele hagytam volna .de tudom hogy meg kell védenem öt mindentől ami fenyegeti.Lassan vezetem haza ,ahogy be léptem a házba mindenki ott volt  és beszélgetek.
-Vii ??-Kérdezte meg Domii 
-Már otthon .-Válaszoltam .
-Jól van ??-Kérdezte Sziki.
-Igen , jól el voltunk ma.-Válaszoltam újból.
Majd fogtam magam és fel  mentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra ,tudtam  hogy  nagyon hosszú időre kell itt hagynom Vitt és a többieket is de tudom jól hogy amíg nem leszek itt  vigyázni fognak rá.Ekkor kopogást hallottam az ajtómon.
-Igen.-Szólaltam meg.
-Be jöhetek tesó?-Kérdezte meg Ya Ou .
-Persze gyere csak .-Adtam neki az engedélyt ,Kínai barátom gyorsan lehuppant mellém az ágyra.
-Mit akarsz ??-Kérdeztem meg Ya Out.
-Mi a baj ??-Kérdésre kérdést kaptam válaszul .
-Hogy itt kell hagynom.-Mondtam lehajtott fejel.
-Vigyázunk rá  ,és ha vissza térsz nálad jobban senki nem fog majd rá vigyázni   .-Mondta barátom egy kis lelket öntve belém.
-Tudom de  félek hogy bármi bántódása eshet és nem lehetek itt mellette.-Mondtam 
-Itt leszünk és vigyázunk rá-Mondta Ya  Ou  és meg ölet majd el hagyta a szobámat.
 Ya Ou szemszöge:
Mikor mindet meg beszéltem Olivérrel a nappali felé vettem az irányt de mikor oda értem szembesültem vele hogy Domii nincs itt.Fogtam magam és a keresésére indultam.Már majdnem az egész háza át néztem mikor eszembe jutott a szobám.Be nyitottam és igazam lett ott ült az ágyon mint egy angyal.El  nevetem magam  és leültem mellé az ágyra .Egy halvány mosolyt küldött félem , ez be tett nem bírtam tovább és meg csókoltam egyből éreztem hogy  ö is az szeretné amit én nyelveink  hosszú csatát vívtak egymással ,kezem derekához vándorolt és lefektetem az ágyra.Fölé másztam és  újból csókba bonyolódtunk.Kezem pólója aljához érkezett  és lassan fel csúsztattam neki ,bőre  puha volt és egyre gyorsabban vette a levegőt .Levettem pólóját és lassan apró puszikat nyomtam nyakára ,ezt ö nagyon apró nyögdécseléssel díjazta.Gyorsan meg meg szabadított  pólómtól  majd kezével végig  simogatta felső testemet közben végig a szemembe nézve.Lassan rövid nadrágját is levettem róla ahogy ő is ki gombolta az enyémet.Kezem be járta minden test részét .A melltartóját egy laza mozdulattal le szedtem róla majd melleit kezdtem kényeztetni ,amíg számmal az egyiket addig kézzel a másikat kényeztetem ,ez nagyobb nyögéseket váltott ki belőle szemi csukva voltak.
Szívni kezdtem a nyakán a gyenge bőrt amin  foltot  hagytam.Éreztem ahogy egyre nedvesebb lesz tudtam hogy lassan mind ketten készen vagyunk de játszani szeretem volna vele egy picit .Így levettem  bugyiját  és a földre dobtam ,lassan kezdtem el simogatni ami egyre nagyobb  nyögéseket váltott ki Domiiból.Felnyomtam két ujjam majd lassan pumpálni kezdtem  ami belőle azt váltotta ki hogy  végig harapta a nyakam és  karmolászta a hátam.Majd hirtelen hátamra fordított és rám ült  gyönyörű volt  ahogy, el kezdte  végig csókolni a nyakamtól egészen a hasam  aljáig .Majd le vette bokszeremet  és végig nyalta méretemet.Nagyon jól csinálta soha nem éreztem még ilyet  senkivel .Éreztem hogy közeledek a csúcshoz ,így erőt véve magamon a hátára fordítottam.Szemeiben pici félelmet láttam.
-Nyugi óvatos leszek.-Mondtam neki nyugtatás képen majd egy  csókot nyomtam szájára.Be pozicionáltam magam és lassan belé hatoltam ,nagyon szűk volt  biztos régen volt pasival de próbáltam magam vissza fogni és hagyni hogy megszokja méretemet.El kezdte emelgetni csípőjét  evvel jelezve hogy csinálhatóm.Egyre gyorsabb tempóban kezdtem tolni ,közben tekintetünk végig  meg volt  a másik szemében. Egyre gyorsabban és gyorsabban csináltuk ami mind kettőnkből kéjes nyögéseket váltott ki.Egyre közelebb éreztem magam a csúcshoz és tudtam hogy Domiinak se kell már sok .
-Ya Ou én mindjárt..-Szólalt meg Domii  nagyon halkan.
-Tudom én is.Válaszoltam neki majd  el kezdtem eddiginél gyorsabban tolni és  csókolni. Egy hatalmas  nyögés kísérletében egy szere értünk a csúcsra.


Lassan ki  húzódtam belőle és magamhoz öleltem.A szívdobogása  egyre  csendesedett  és  már csak szuszogását hallotta, erre én is álomba merültem.
Vii szemszöge:
Reggel fél hét  csörög a telefonom hogy ideje fel kelni és suliba menni ,most nem vagyok álmos   annyira álmos mert végre láthatom ma megint az iskolában .Gyors  elvégeztem reggeli  tevékenységeimet   ,felöltöztem és már indultam is az iskolában boldogan mentem  hatalmas mosollyal az arcomon.

Mikor be értem a suliban  meg láttam őket Bencét ,Ya Out ,Szikit ,Domiit ,Ramiit  de Oli sehol nem volt .
-Sziasztok .-Lépetem oda és mosolyogtam egyet.
-Sziiiaaaa Vii .-Ugrottak  a csajok a nyakamba majd a fiuk is köszöntek .
-Hol van Olivér ??-Kérdeztem meg gyorsan ami legjobban érdekelt.
-Vii figyelj  Olivérnek most nagyon hosszú időre el kellet  mennie .Mondta Ya Ou ,evvel lefagyott a vigyor a képemről .
-Mi az hogy elkeltett mennie és miért mennyi időre ????-Jöttek a kérdések belőlem .
-Figyelj  nagyon hosszú időre  többet nem mondhatunk sajnos .-Válaszolta Benny.
-Mi az hogy többet nem  mondhatok ?? -Kérdeztem kérdően nézve rájuk .
-Sajnáljuk Vii.- Jött oda Sziki és magához ölelt.Szemeiből el kezdtek folyni a sós könny cseppek.
-El sem búcsúzott .-Súgtam Sziki fölébe a sírás közben .
-Nem akarta hogy jobban fájón .-Mondta Sziki.
Nem tudtam el hinni hogy a tegnapi nap után így itt hagyott ennyit jelentetem neki , vagy én képzeltem bele többet a dolgokba ezek a kérdések jártak fejemben .Csak sírni  tudtam és a miérteket kérdeztem magtól.
Fogtam magam és kirohantam az iskolából oda ahol tegnap Olival voltunk .A hely már nem volt olyan szép mint vele semmi mást nem tudtam mind a nevét üvölteni és  sírni .Mikor már majdnem el indultam  haza megláttam egy közeledő alakot nem tudtam ki az  csak meg állt előttem  és elmosolyodott és csak ennyit mondott.
Itt hagyott egyedül és végtelenül milyen ostoba !!!!