Te is olyan vagy !

Hy meg hoztam a 13-részt jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és perce mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket3 A következő rész 23 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3 

13-rész

 “Ha gyenge vagy hozzá, hogy harcolj, öleld át ellenséged. Amíg mindkét karja átölel, addig nem tud fegyvert fogni rád.”

Mintha el vették volna a szívem egyik felét ,amikor Olivér már nem volt ott.Megfogtam magam és vissza fordultam elkezdtem  felé futni ,nem bírtam ott hagyni a szívem azt súgta mennyek vissza hozzá. Amikor vissza értem oda ahol elváltunk már nem várt senki. Körbe néztem a homály és a köd leszállt az erdő minden részére az oromig nem láttam.Sírtam  kiabáltam nevét és mentem.Megpillantottam egy hatalmas házat ahonnan fény szűrődött ki .Elkezdtem rohanni a ház irányába abban bízva hogy  segítséget kaphatok Meg álltam az ajtó előtt és be kopogtam ,de semmi válasz nem jött.Megfogtam magam és be mentem nem volt időm várni de amikor beléptem  a földre rogytam az ajtó becsapódott mögöttem a barátaim egytől egyig ki kötözve ,Olivér pedig a padlón hevert mozdulatlanul.
-Oh már épp vártunk.-Szólalt meg mögöttem egy  ismeretlen hang.De amikor hátra néztem csak elkiáltani tudtam magam a látványtól.

-Uram isten.-Ordítottam el magam és hátráltam amennyire csak tudtam.
-Sebastian ne ijeszd el a vendégünket.-Szólt egy másik hang a lépcső tetejéről.
-Tedd a dolgod!- Utasítót a számomra ismeretlen férfi . Evvel a szörnyeteg vagy nem tudom hogy hívjam Olivér felé kezdett menni ,senki nem tudod segíteni csak én a szörny elé álltam .Tudtam hogy nem   nagyon tudom meg akadályozni hisz semmi  esélyem nincs ellene.De nem hagyhattam hogy bántsa Olivért az életem árán is meg védeném ezt a fiút.
-Nem csak erős ,de még bátor is.-Már most imádlak.
-Miről beszél maga és ki maga?-ordibáltam amennyire csak tudtam.
-Ne magáz és ne félj nem eshet semmi bajod amíg én azt nem akarom szóval legyél nagyon jó kislány és most gyere velem.-Mondta az  ismeretlen aki most elől jött a sötétségből mikor meg látott szájába harapva egy gonosz mosolyt küldőt felém és megragadta karom.

-Vedd le a mocskos kezed róla te seggfej.-Állt fel Olivér és mellém lépet.
-Olivér.-Kiabáltam fel.
-Itt vagyok semmi baj.-Mondta  nyugtatás kép.
- Nyugalom szöszi tudod hogy semmi esélyed ellenem.-Mondta az ismeretlen.
-Zayn fogd be a pofád.-Mondta Olivér felindultan
-Na jó ebből elég a lány most velem jön ,Sebastian kérlek .-Mondta Zayn a szörny pedig elrángatta mellőlem.
-Ha egy újjal is hozzá érsz azt nagyon meg bánod.-Kiabálta Olivér.Szemeiből a könnyek egyre sűrűben folytak ,végig kelet  néznem ahogy barátaimat elhurcolják.Mindegyikükön  folyt a vér a sebeikből .De amikor megláttam Oli tekintetét nagyon meg ijedtem  csak annyit mondott ajka hogy sajnálom.Akkor láttam őket, őt utoljára azóta már kettő hosszú holnap eltelt.Nincs nap hogy ne gondoljak rájuk  és hogy ne sírnám el magam.Zayn meg ígérte hogy el engedte őket  ,de valahogy nem tudtam neki hinni .Annyira hasonlított Olivérre csak gonoszba , féltem tőle .Ez a ház hatalmas volt teli szörnyekkel  emberekkel és még ki tudja mikkel fogalmam se volt mit akarnak tőlem és hogy miért tartanak itt. Zayn minden nap egy órát  töltőt velem.Azon belül mindig be voltam zárva egy nagy szobába amit sajátomnak nevezhetem.Itt nem sütőt a nap mindig sötétség volt nem volt boldogság csak csupasz és kopár volt minden.Reménykedtem hogy Olivér vissza jön értem de egyre halványult bennem a remény.Már nem tudtam mosolyogni hiányzott a családom ,a barátaim,de leginkább ő. Zayn volt számomra az egyetlen normális emberi lény a közelembe.
-Szia.-Jött  be Zayn a szobámba.
-Szia.-Mondtam neki mint mindig.
-Hogy vagy ?-Kérdezett rá mint midig és le ült mellém az ágyra.
-Ahogy szoktam.-Válaszoltam és lehajtottam a fejem a könnyek utat  találtak magunknak és elkezdtem zokogni .

Zayn fel állított szemembe nézet sötét szemeivel és csak nézet.
-Holnap eljössz velem egy bálba ha jó leszel.-Súgta a fülembe és kiment a szobából.
Nem értetem ,de akaratlanul is elkezdtek gondolatok szövődni a fejembe ,hogy talán el tudok menekülni .Itt a lehetőség mindent be kell vetnem annak érdekében hogy sikerüljön senki másra nem számíthatók jelenleg csak magamra.
Olivér szemszöge :
Mikor elvitte Zayn  azt hittem megölőm de nem tudtam mit tenni az ő hazabán voltunk legyengülve nem tudtam meg védeni azóta a ház közelébe se tudok -tudunk menni meg őrjít a tudat hogy elveheti tőlem ,hogy bánthatja ,hogy kihasználhatja.Nincs olyan nap hogy ne próbálnák  meg valami új tervet kitalálni de nem jön össze sehogy sem.
-Helló .-Jött  be Bence a szobámba.
-Szia haver.-Válaszoltam neki .
-Hogy vagy ?-Kérdezte Bence.
-Hogy lehetnék hagytam hogy elvegye tőlem hogy elvigye szerinted hogy vagyok??-Övöltőtetem le barátom fejét .
-Nyugodj meg majd csak ki találunk valamit és vissza kapjuk Vitt.-Válaszolta Bence.
Majd ki ment a szobámból.Este egy bálba megyünk ahol kötelező meg jeleni  a "család" miatt utálom ezt ,nem is sokat készülődtem kaptam fel egy öltönyt  és már indultunk is a többiekkel.Amikor oda értünk fel erőltetem az arcomra egy mosolyt és a fotós csinált rólunk egy képet mint midig.

Elkezdtem a bárpult felé menni és neki álltam inni  másképp tuti nem élem túl a mai estét .
De amikor megláttam Zayn és Vitt  a konyak a torkomon akadt és egyből kerestem Vii tekintetét .

Láttam ahogy fél Zayntől de még is most is olyan gyönyörű volt mint midig.
Vii szemszöge:
Amikor megjöttünk  tele volt a hely emberekkel,féltem hogy mi lesz de mikor megpillantottam Olivért és a többieket a szívem a torkomba dobogót . Csak arra tudtam koncentrálni,hogy mikor kerülök ki innen.Szabad akartam lenni.Szabadon akartam sírni és szenvedni.
-Nem beszélhetsz vele vagy meghal érted.-Súgta a fülembe a Zayn szívem össze szorult és  elfordítottam a fejem Olitól a szívem szakadt ketté ,de csak így óvhatom meg.Minden perc amit Zayn oldalán töltöttem kín volt .Nem tudtam mást ki találni mint hogy kimegyek egy picit Wc-re és  rendbe szedem magam.Zayn el engedett de azt mondta őt percem van hogy vissza mennyek.Amikor beléptem a mosdóba rögtön utánam Olivér is.
-Vii.-Nézett mélyen a szemebe.
-Kérlek menny el és hagyj  békén.-Mondtam neki de legördült egy könny csepp .Nem hallgatott rám magához hozva csókolt meg mindénél szenvedélyesebben.

Csak bámultam rá, ahogy állt  ott és annak ellenére, hogy tudtam, hogy milyen régóta és mennyire szerettem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam.Mégis minden pillanat  tündérmese szerű volt az elmúlt holnapok  szenvedésihez képest.
-Meg fog ölni Olivér .-Mondtam neki könnyes szemekkel.
-Nem fog  és most haza jössz velem.-Jelentette ki  Oli.
Majd kézen fogva mentünk ki  ,de Zayn elénk állt ,megtorpantam mérhetetlen  haragot láttam szemeiben.
De ebben a percben a fiúk is mögénk álltak.
-Vii most velem jön.-Szólalt meg Olivér erőtejesen.
-Ezt még nagyon   megfogod báni ,kihívtad magad ellen a sorsot .-Nézet mélyen Olivér szemébe Zayn .Majd ki sétáltam Olivér  óvó karjai között .Kezdtem meg nyugodni  amikor megláttam barát nőimet a számra akaratlanul is  mosolyra húzódott a szám .Sokat beszélgetünk  és nevetünk olyan jó volt végre velük lenni .De amikor lejött a lefekvés ideje hirtelen össze rezzentem  amikor mindenki a saját barátjával ment a szobájába.Én fogtam magam és Oli szobájába  mentem  és az ablakhoz álltam egyszer csak két erős kar tekeredett csípőmre .Hirtelen kirázott a hideg .Olivér egy  kis puszit  nyomot a nyakamra és a fülembe súgta hogy itt van és most már soha nem fog  el engedni .De valahogy mégse tudtam meg bízni benne  eszembe jutott minden amióta meg ismertem hiába szeretem midénél jobban tartanom kelet magam .Ahogy szemeiben néztem éget bennük a tűz pont úgy ahogy Zayn éppen olyan egyformák annyira egyeznek .Elkezdtem tartani Olivértől is mi van ha ő is csak bántani akar hirtelen kifordultam karjai közöl és  elkezdtem hátrálni  .Szőke haja szemébe logót  meztelen felsőteste meg feszült és ahogy  rám nézett szemei elkezdtek pirosban izzani.Meg ijendettem kifotottam a kertbe Oli utánam  meg állt elöltem mélyen a szemebe nézet és azt mondta .SOHA NEM BÁNTANÁLAK! Magához húzót és meg ölelt.......