A szíved itt maradt!!

 15-rész

 Sziasztok meg hoztam a 15-részt  jó sok idő után de személyes problémák miatt most sikerült megírnom .  jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket A következő rész 25 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 ...A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké...

Nem értetem miért teszi ezt velem .Ha neki is ugyan így fáj ahogy nekem nem szabadna ezt tennie.Ahogy mentünk a kocsival éreztem minden ember  boldogságát vagy fájdalmat hallottam beszélgetésiket ,de még is  Olivér fájdalmát úgy éreztem mintha csak az enyém lenne ,nem tudom mi ez a  változás de  már nem bírom el viselni nem megy tovább.Csak sírni tudok  ,egy boldog lányból egy örült fájdalmakkal teli lány lettem . A mellettem csendben ülő fiú nevét sem tudom  , de még is olyan más mint a többiek  nem láttok bele a fejébe nem érzem amit ő érez egyszerűen semmi  érzelem nincs benne és ez  megrémiszt .Nem tudom hova tartunk és hogy most ez után mi hogy lesz nem tudok semmit ez a bizonytalanság a legrosszabb mindenben. Ahogy pityeregtem megéreztem a fiú meleg kezét karomon ,nem szólt semmit csak megsimogatott ,tudta mit érzek  nem tudom hogy de tudta ,az a mérhetetlen fájdalmat ami  Olivérrel jár együtt a szívemben. Két napon át egyfolytában haladtunk kis-kis pihenőkel. Egy tejesen más világban találtam magam ahol minden csodálatos volt  nem éreztem fájdalmat csak boldogságot.Mégis a hiányuk a hiánya megölt ,testem minden porcikája rá várt és mindig is rá fog. Ahogy kiszálltam az autóból a napfény elkezdte felmelegíteni arcomat .Két szolgáló jelent meg és elkezdték ki venni a csomagjainkat ,nagyokat néztem  mintha csak  a középkorban lennék.

-Jaj de jó hogy újra itthon van Niall úrfi .-Szólt az egyik szolgáló a fiúhoz,aha szóval Niallnak hívjak.
-Én is  örülők .-Mondta Niall egy mosollyal az arcán.
-A hölgy kicsoda ??-Kérdezte újból a szolgáló.
-Ő itt Vii és most egy ideig itt fog velem élni, ugyan olyan engedelmességgel tartoztok neki mint nekem érthető voltam.-Emelte kicsit feljebb a hangját Niall.
-Igen uram .Szóltak egy szere a kórusban a szolgák.Majd el indultunk befele  szorosan Niall után mentem  ,ismeretlen volt itt minden , nem ismertem senkit sem. Az  udvar gyönyörű volt tele lovakkal állatokkal nagyon sok ember dolgozott rajta a ház egy palotához hasonló  hatalmasság volt.A szobám gyönyörű volt  szép tágas és olyan hercegnős.Amikor elkezdtem kicsomagolni egy idősebb hölgy lépet be a szobámba.
-Jó napot.-köszönt  majd meghajolt előttem.Nem értetem mire vélni ezt a gesztusát.Csak bólintottam egyet rá.
-Azokra a ruhákra nem lesz szüksége, itt mi régi módian élünk,jöjjön fel öltöztetem.-Mondta egyhangúan.
-Hogy micsoda ??-Kérdeztem vissza .
-Fel kell  öltöztetnem .-Válaszolt újból.
-De miért??-Kérdezősködtem megint.
-Mert ez a dolgom kisasszony-Mondta  erélyesebben.Hagytam hogy csinálja amit akar de  egyszerűen nem értetem  egy  gyönyörű szép ruhát kaptam ékszerekkel a szőke hajamat kifésülte és ki sminkelt  majd mondta hogy üljek le kint és várjam Niallt.

 

-Olivér nem hazudott mikor azt mondta gyönyörű vagy.-Hallottam meg Niall hangját a hátam mögül .

-Mi ez az egész elmondanád?-Kérdeztem vissza az előbbi bókkal semmit sem törődve.

-Megkaptad az erődet amit mindig is birtokoltál ,csak nem tudtál róla.-Mondta Niall mosolyogva.

 -Hogy micsoda ?? -Kérdezte vissza mintha az előbb nem jól hallottam volna.

-Jól hallottad ,egy különleges lány vagy  és nagyon értékes.-Mondta ismét Niall.Szívem a torkomban dobogott nem tudtam mire vélni ezt az egészet .Olyanokat mondott nekem amit életemben nem hallottam.

-És miért vagyok itt ,miért engedett el Olivér ??-Kérdeztem ismét.

-Segítek neked mindenben megtanulni hogy tudod irányítani az erőidet ,hogy tudod elnyomni  mások érzelmeit hogy ne tegyenek tönkre Olivér tudja hogy csak én segíthetek neked.De egy valami biztos ha nem fejlődsz még jó darabig nem láthatód a barátaidat és Olivért.-Niall szavai fájtak ,de tudtam hogy egyszer viszont láthatom majd őket és őt.

-Igyekezni fogok.-Válaszoltam vissza húzódóan.

-Most pedig meg fogsz tanulni lovagolni.-Jelentette ki Niall.

-Hogy mit fogok ??-Kérdeztem és egy apró mosoly szökőt arcomra.Erre már nem kaptam választ megfogta a kezem és az istálló fele indultunk el.

-Jegyezd meg nem te választód a lovad,ő választ téged csak lény bátor.-Szólt hozzám Niall.Mikor beléptünk az istállóba rengeteg ló volt  szebbnél-szebbek ,de nekem se nyerte el annyira semelyik a tetszésemet ahogy a lovaknak se én.Ezért  az egyik karám felé vettük az irányt, és megláttam magát  a csodát  a napfényben  a fekete ló szőre csak úgy csillogót mint egy gyémánt.Vonzót a vadsága és a kisugárzása.Amint el indultam fele Niall elkapta a karom.

-Nem ! Ő nagyon veszélyes ,eddig senki nem tudta meg ülni és meg szelídíteni .-Mondta Niall.

-Akkor itt az ideje hogy meg legyen.-Válaszoltam  nagyon makacsul. Niall hagyta hogy oda mennyek a ló lassan sétált egyre közelebb hozzám.Niall feszülten figyelte az eseményeket én viszont egyáltalán nem féltem tőle .Éreztem a ló meleg szuszogását a nemességét ami felül múlt mindent ,felé nyúltam ő pedig nekitolta fejét a kezemnek akkor szemünk találkozott tudtam hogy nekem ő kell , neki pedig én  átmásztam a karámon és végig simogattam tőkeletes testét.

-Ezt nem hiszem el eddig senkivel nem volt ilyen barátságos nem engedte hogy hozzá érjünk.-Mondta Niall.

-Hát most jött el az ideje.-Mosolyodtam el.Egy szárt raktam Démon szájába és fel ültem rá ezt az érzést még sohasem éreztem ahogy vágtatunk éreztem hogy milyen boldog én is az voltam abban a pillanatban percekben elfeledtem minden problémám Niall  csak nézet és mosolygott.

Lovaglás után teljesnek érzem magamat. Olyan ez, mint egy újjászületés. Először megtanulsz járni, futni s végül „repülni”.Niall a ló mellé lépet  megfogta vezetőjét majd szép lassan segített le szállni szemünk találkozott és ahogy keze derekamra csúszott bele is pirultam az egészbe remélve hogy ezt ő nem vette észre.

De aztán egy hatalmas elhagyott istállóba sétáltunk ,ami rémisztő volt minden porcikám remegni kezdet .Ekkor Niall elől vett egy irtó cuki nyuszit és azt mondta az élete a kezemben van.Néztem rá nem értetem miért mondja ezt,de amikor  egy késel elkezdet bele vágni  a nyusziba egyből éreztem fájdalmát  tudtam mit gondul elviselhetetlen érzés volt  a földre rogytam   ahogy egyre mélyebbre szúrta a két egyre jobban éreztem saját testemben az őrjítő fájdalmat.

-Gyerünk állj fel és akadályozd meg hogy ezt tegyem vele ,vagy meg fog halni.-Kiáltott rám Niall.

Nem bírtam válaszolni neki se fel kelni a földről ,egyre elviselhetetlenebb volt minden  de az hogy miattam hal  meg ez a kis állat még kínzóbb volt.A nyuszinak a szíve egyre lassabban ver már már alig dobbant .Hatalmas erőt vettem magamon  fel keltem és Niall keze után nyúltam de ő nem hagytam abba  eddigi tettét.

-Kérlek ne csináld.-Kiáltottam rá . 

-Csak rajtad múlik akadályozd meg gyerünk már .Üvöltött rám megint Niall .

Nem tudtam mit csináljak ,de tudtam hogy nagy erő birtokában vagyok .Ezért gondolkodás nélkül kezdtem Niallnak fájdalmat okozni .Egyre jobban koncentráltam dühös voltam láttam ahogy Niall a földre esik majd  sötétülni kezdett minden.Amikor  kinyitottam szemem azt az embert pillantottam meg akit a legjobban szeretek a világon maga Patocska Olivér állt előttem tejes nagyságban ,és meg bénítóan mosolygott.Ott ül és csak nézett nem szólt egy szót sem.

t

Könnyűnek éreztem magam nem volt bennem semmiféle fájdalom .Csak azt éreztem ahogy kettőnk szíve egy szere dobban.Léptem egyet felé ,olyan  súlytalanak éreztem magam mint még soha .Ő is fel kelt eddigi helyéről és elém lépet.Mindené jobban vágytam a csókjára ,ahogy ő is az enyémre.Mégis csak egy puszit nyomot arcomra  és szorosan magához ölelt. Ott álltunk percekig a napfény ölelő karjaiban. Majd azt suttogta fülembe hogy Élj ne csak létez .Szavai  melegek és lágyak voltak.Ő volt számomra az élet. Minden perc amit vele töltöttem boldogság volt .Lassan a fürdő  szoba felé vettük az irányt.Egy hatalmas kádba jó meleg vizet engedtünk teli habbal. Ruháinkat ledobáltuk magunkról és be ültünk. Olivér karjai között voltam éreztem teste összességét ahogy ő is az enyémet .A nyakam csókolta én pedig  elvesztem a pillanatban .

Nem bírtam már magamat türtőztetni  a csókjára vágytam mindénél jobban.Lassan felé fordultam és ajkunk egymáséhoz ért  abban a csókban benne volt  minden amit egy nő és egy férfi adhat egymásnak. Érzéki gyengéd ,de mégis vad és szenvedélyes.De akkor mikor elváltak ajkaink Olivér szeme lecsukódott szíve meg szűnt dobogni  .Kihúztam a vízből próbáltam ujjra éleszteni, de a fiú  a karjaim közt feküdt  mozdulatlanul  egyből a világ össze fájdalma szívembe szúrt ,a könnyeim  hullani kezdtek.Olyan volt mintha eltűnt volna a boldogság a szívemből az életemből. Olivér  miattam halt meg   csak ezek a gondolatok jártak fejembe.Ott feküdt előttem tejesen  ridegen hófehéren halottan......

-Olivér  ne csináld gyerünk kelj fel,gyerünk már  gyerünk.-Kiabáltam torkom szakadtából de Olivér meg se mozdult meghalt meghalt meghalt csak  ez az egy szó  zsongót fülemben . A könnyeim potyogtak ,hulltak , életem szerelme hallottan feküdt előttem. És én nem tehetem semmit hogy meg mentsem hiszen miatt halt meg .Egy felvillanásig fel emelt rám nézet meg csókolt.

 Majd a földre estem , ő hallott volt  minden összedőlt nem láttam már kiutat ebből!!!

-