A szíved itt maradt!!

 15-rész

 Sziasztok meg hoztam a 15-részt  jó sok idő után de személyes problémák miatt most sikerült megírnom .  jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket A következő rész 25 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 ...A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké...

Nem értetem miért teszi ezt velem .Ha neki is ugyan így fáj ahogy nekem nem szabadna ezt tennie.Ahogy mentünk a kocsival éreztem minden ember  boldogságát vagy fájdalmat hallottam beszélgetésiket ,de még is  Olivér fájdalmát úgy éreztem mintha csak az enyém lenne ,nem tudom mi ez a  változás de  már nem bírom el viselni nem megy tovább.Csak sírni tudok  ,egy boldog lányból egy örült fájdalmakkal teli lány lettem . A mellettem csendben ülő fiú nevét sem tudom  , de még is olyan más mint a többiek  nem láttok bele a fejébe nem érzem amit ő érez egyszerűen semmi  érzelem nincs benne és ez  megrémiszt .Nem tudom hova tartunk és hogy most ez után mi hogy lesz nem tudok semmit ez a bizonytalanság a legrosszabb mindenben. Ahogy pityeregtem megéreztem a fiú meleg kezét karomon ,nem szólt semmit csak megsimogatott ,tudta mit érzek  nem tudom hogy de tudta ,az a mérhetetlen fájdalmat ami  Olivérrel jár együtt a szívemben. Két napon át egyfolytában haladtunk kis-kis pihenőkel. Egy tejesen más világban találtam magam ahol minden csodálatos volt  nem éreztem fájdalmat csak boldogságot.Mégis a hiányuk a hiánya megölt ,testem minden porcikája rá várt és mindig is rá fog. Ahogy kiszálltam az autóból a napfény elkezdte felmelegíteni arcomat .Két szolgáló jelent meg és elkezdték ki venni a csomagjainkat ,nagyokat néztem  mintha csak  a középkorban lennék.

-Jaj de jó hogy újra itthon van Niall úrfi .-Szólt az egyik szolgáló a fiúhoz,aha szóval Niallnak hívjak.
-Én is  örülők .-Mondta Niall egy mosollyal az arcán.
-A hölgy kicsoda ??-Kérdezte újból a szolgáló.
-Ő itt Vii és most egy ideig itt fog velem élni, ugyan olyan engedelmességgel tartoztok neki mint nekem érthető voltam.-Emelte kicsit feljebb a hangját Niall.
-Igen uram .Szóltak egy szere a kórusban a szolgák.Majd el indultunk befele  szorosan Niall után mentem  ,ismeretlen volt itt minden , nem ismertem senkit sem. Az  udvar gyönyörű volt tele lovakkal állatokkal nagyon sok ember dolgozott rajta a ház egy palotához hasonló  hatalmasság volt.A szobám gyönyörű volt  szép tágas és olyan hercegnős.Amikor elkezdtem kicsomagolni egy idősebb hölgy lépet be a szobámba.
-Jó napot.-köszönt  majd meghajolt előttem.Nem értetem mire vélni ezt a gesztusát.Csak bólintottam egyet rá.
-Azokra a ruhákra nem lesz szüksége, itt mi régi módian élünk,jöjjön fel öltöztetem.-Mondta egyhangúan.
-Hogy micsoda ??-Kérdeztem vissza .
-Fel kell  öltöztetnem .-Válaszolt újból.
-De miért??-Kérdezősködtem megint.
-Mert ez a dolgom kisasszony-Mondta  erélyesebben.Hagytam hogy csinálja amit akar de  egyszerűen nem értetem  egy  gyönyörű szép ruhát kaptam ékszerekkel a szőke hajamat kifésülte és ki sminkelt  majd mondta hogy üljek le kint és várjam Niallt.

 

-Olivér nem hazudott mikor azt mondta gyönyörű vagy.-Hallottam meg Niall hangját a hátam mögül .

-Mi ez az egész elmondanád?-Kérdeztem vissza az előbbi bókkal semmit sem törődve.

-Megkaptad az erődet amit mindig is birtokoltál ,csak nem tudtál róla.-Mondta Niall mosolyogva.

 -Hogy micsoda ?? -Kérdezte vissza mintha az előbb nem jól hallottam volna.

-Jól hallottad ,egy különleges lány vagy  és nagyon értékes.-Mondta ismét Niall.Szívem a torkomban dobogott nem tudtam mire vélni ezt az egészet .Olyanokat mondott nekem amit életemben nem hallottam.

-És miért vagyok itt ,miért engedett el Olivér ??-Kérdeztem ismét.

-Segítek neked mindenben megtanulni hogy tudod irányítani az erőidet ,hogy tudod elnyomni  mások érzelmeit hogy ne tegyenek tönkre Olivér tudja hogy csak én segíthetek neked.De egy valami biztos ha nem fejlődsz még jó darabig nem láthatód a barátaidat és Olivért.-Niall szavai fájtak ,de tudtam hogy egyszer viszont láthatom majd őket és őt.

-Igyekezni fogok.-Válaszoltam vissza húzódóan.

-Most pedig meg fogsz tanulni lovagolni.-Jelentette ki Niall.

-Hogy mit fogok ??-Kérdeztem és egy apró mosoly szökőt arcomra.Erre már nem kaptam választ megfogta a kezem és az istálló fele indultunk el.

-Jegyezd meg nem te választód a lovad,ő választ téged csak lény bátor.-Szólt hozzám Niall.Mikor beléptünk az istállóba rengeteg ló volt  szebbnél-szebbek ,de nekem se nyerte el annyira semelyik a tetszésemet ahogy a lovaknak se én.Ezért  az egyik karám felé vettük az irányt, és megláttam magát  a csodát  a napfényben  a fekete ló szőre csak úgy csillogót mint egy gyémánt.Vonzót a vadsága és a kisugárzása.Amint el indultam fele Niall elkapta a karom.

-Nem ! Ő nagyon veszélyes ,eddig senki nem tudta meg ülni és meg szelídíteni .-Mondta Niall.

-Akkor itt az ideje hogy meg legyen.-Válaszoltam  nagyon makacsul. Niall hagyta hogy oda mennyek a ló lassan sétált egyre közelebb hozzám.Niall feszülten figyelte az eseményeket én viszont egyáltalán nem féltem tőle .Éreztem a ló meleg szuszogását a nemességét ami felül múlt mindent ,felé nyúltam ő pedig nekitolta fejét a kezemnek akkor szemünk találkozott tudtam hogy nekem ő kell , neki pedig én  átmásztam a karámon és végig simogattam tőkeletes testét.

-Ezt nem hiszem el eddig senkivel nem volt ilyen barátságos nem engedte hogy hozzá érjünk.-Mondta Niall.

-Hát most jött el az ideje.-Mosolyodtam el.Egy szárt raktam Démon szájába és fel ültem rá ezt az érzést még sohasem éreztem ahogy vágtatunk éreztem hogy milyen boldog én is az voltam abban a pillanatban percekben elfeledtem minden problémám Niall  csak nézet és mosolygott.

Lovaglás után teljesnek érzem magamat. Olyan ez, mint egy újjászületés. Először megtanulsz járni, futni s végül „repülni”.Niall a ló mellé lépet  megfogta vezetőjét majd szép lassan segített le szállni szemünk találkozott és ahogy keze derekamra csúszott bele is pirultam az egészbe remélve hogy ezt ő nem vette észre.

De aztán egy hatalmas elhagyott istállóba sétáltunk ,ami rémisztő volt minden porcikám remegni kezdet .Ekkor Niall elől vett egy irtó cuki nyuszit és azt mondta az élete a kezemben van.Néztem rá nem értetem miért mondja ezt,de amikor  egy késel elkezdet bele vágni  a nyusziba egyből éreztem fájdalmát  tudtam mit gondul elviselhetetlen érzés volt  a földre rogytam   ahogy egyre mélyebbre szúrta a két egyre jobban éreztem saját testemben az őrjítő fájdalmat.

-Gyerünk állj fel és akadályozd meg hogy ezt tegyem vele ,vagy meg fog halni.-Kiáltott rám Niall.

Nem bírtam válaszolni neki se fel kelni a földről ,egyre elviselhetetlenebb volt minden  de az hogy miattam hal  meg ez a kis állat még kínzóbb volt.A nyuszinak a szíve egyre lassabban ver már már alig dobbant .Hatalmas erőt vettem magamon  fel keltem és Niall keze után nyúltam de ő nem hagytam abba  eddigi tettét.

-Kérlek ne csináld.-Kiáltottam rá . 

-Csak rajtad múlik akadályozd meg gyerünk már .Üvöltött rám megint Niall .

Nem tudtam mit csináljak ,de tudtam hogy nagy erő birtokában vagyok .Ezért gondolkodás nélkül kezdtem Niallnak fájdalmat okozni .Egyre jobban koncentráltam dühös voltam láttam ahogy Niall a földre esik majd  sötétülni kezdett minden.Amikor  kinyitottam szemem azt az embert pillantottam meg akit a legjobban szeretek a világon maga Patocska Olivér állt előttem tejes nagyságban ,és meg bénítóan mosolygott.Ott ül és csak nézett nem szólt egy szót sem.

t

Könnyűnek éreztem magam nem volt bennem semmiféle fájdalom .Csak azt éreztem ahogy kettőnk szíve egy szere dobban.Léptem egyet felé ,olyan  súlytalanak éreztem magam mint még soha .Ő is fel kelt eddigi helyéről és elém lépet.Mindené jobban vágytam a csókjára ,ahogy ő is az enyémre.Mégis csak egy puszit nyomot arcomra  és szorosan magához ölelt. Ott álltunk percekig a napfény ölelő karjaiban. Majd azt suttogta fülembe hogy Élj ne csak létez .Szavai  melegek és lágyak voltak.Ő volt számomra az élet. Minden perc amit vele töltöttem boldogság volt .Lassan a fürdő  szoba felé vettük az irányt.Egy hatalmas kádba jó meleg vizet engedtünk teli habbal. Ruháinkat ledobáltuk magunkról és be ültünk. Olivér karjai között voltam éreztem teste összességét ahogy ő is az enyémet .A nyakam csókolta én pedig  elvesztem a pillanatban .

Nem bírtam már magamat türtőztetni  a csókjára vágytam mindénél jobban.Lassan felé fordultam és ajkunk egymáséhoz ért  abban a csókban benne volt  minden amit egy nő és egy férfi adhat egymásnak. Érzéki gyengéd ,de mégis vad és szenvedélyes.De akkor mikor elváltak ajkaink Olivér szeme lecsukódott szíve meg szűnt dobogni  .Kihúztam a vízből próbáltam ujjra éleszteni, de a fiú  a karjaim közt feküdt  mozdulatlanul  egyből a világ össze fájdalma szívembe szúrt ,a könnyeim  hullani kezdtek.Olyan volt mintha eltűnt volna a boldogság a szívemből az életemből. Olivér  miattam halt meg   csak ezek a gondolatok jártak fejembe.Ott feküdt előttem tejesen  ridegen hófehéren halottan......

-Olivér  ne csináld gyerünk kelj fel,gyerünk már  gyerünk.-Kiabáltam torkom szakadtából de Olivér meg se mozdult meghalt meghalt meghalt csak  ez az egy szó  zsongót fülemben . A könnyeim potyogtak ,hulltak , életem szerelme hallottan feküdt előttem. És én nem tehetem semmit hogy meg mentsem hiszen miatt halt meg .Egy felvillanásig fel emelt rám nézet meg csókolt.

 Majd a földre estem , ő hallott volt  minden összedőlt nem láttam már kiutat ebből!!!

-

Érezd át!!

 Sziasztok meg hoztam a 14-részt + 16  jó olvasást hozzá.Köszönöm szépen a  feliratkozónak és persze mindenkinek csodásak vagytok ,imádlak titeket A következő rész 23 feliratkozó után hozom.

puszii Vii <3

 14-rész 

 Álmodj ,mintha örökké élnél.

Élj úgy,mintha  minden nap meghalnál!

 

Ölelése olyan volt mintha soha többet nem ölhetne meg, forró erős és egyben gyengéd .A szívem a torkomban dobogót ,ahogy bőrömet érintette  testem végig izzott.Valami olyat éreztem iránta mint eddig senki iránt de, közbe féltem is tőle féltem  hogy egy  lépéssel  össze törhet.Gyönyörű szemibe nézve láttam azt a kisfiús csillogást.Azt akartam hogy ez a pillanat soha ne szakadjon meg az örökkévalót akartam átélni vele.Ahogy besétáltunk a szobájába  a hold megvilágított mindent .Hirtelen nem éreztem az egyensúlyomat ,nem kaptam levegőt  ,nem érzékeltetem a külvilágot csak azt hogy a nyakláncom amit még a  nagyimtól kaptam kislánykoromban  izzani kezdte és beleégette magát a bőrömbe .Iszonyatos fájdalom volt ,ahogy a nyaklánc közelített a szívem felé ,nem tudtam mi történik velem .Csak a fájdalomra tudtam koncentrálni .Úgy érzetem itt a vég meg fogok halni.Fogaim  elkezdtek fájni a szívem megtelt gyűlölettel  és haraggal amit nem tudtam kontrollálni a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett mintha, a jó és rossz harcolni bennem .

Élesebb lett minden hallottam mindenki szívverését ,olyan volt mintha nem önmagam lennék .Ekkor a többiek léptek be a szobába mintha , késeket mozgatnának egész testemben. Olivér próbált volna segíteni de  a többiek lefogták.
-Engedj el Bence.-Kiabált Olivér.
-Meg ölhet fog fel.-Üvöltött Ya Ou is .
-Nem érdekel segítenem kell neki.-Mondta Olivér.
-Nehogy el elengedjétek .-Szólt Sziki is.
-Ereszetek.-Kiáltott ismét Oli .
-Saját magának kell harcolnia Olivér.-Szólt újra Bence .
Amíg Olivér küzdött  hogy el engedjék én szenvedtem ,nem tudtam kontrollálni  magam kegyetlenül kioldtam.A fájdalom gyengülni kezdett  ,ahogy lábaim is .A fiúk hirtelen elkaptak és az ágyra fektettek,arcukat láttam majd elhomályosult minden.  
Olivér szemszöge:
Ahogy kínlódott  előttem és nem segíthetem neki  tejesen kikészített .Tudtam hogy ez befog következni de azt nem hogy ilyen hamar.Vissza kapta az erejét amit a nagymamája elvett tőle születésekor.A teste tiszta vér volt,ahogy kimerülten és mozdulatlanul feküdt előttem azt kívántam bárcsak én lehetnék a helyében.Nem tudtam hogy segíthetnék neki .
-Gyere haver,most nem tudsz neki  segíteni.-Szólt Bence majd megfogta a vállamat.
-Nem hagyom egyedül akkor sem.-Válaszoltam.
-Pihened kell neked is .-Szólt Ya Ou is.
-Mondom hogy hagyatok mennyetek ki én itt maradok vele.-Mondta utasítóan.
Vették az adást  így kezdtek ki menni a szobámból ,Ramii nyomot egy puszit Vii homlokára és Bencével utoljára elhagyták a szobát.A csend betöltött mindent csak a lélegzet vételeit hallottam amik elég ritkák voltak de  mégis normálisak Fájt így látni , de most még az eddigieknél is nagyobb szüksége lesz majd rá hiszen  választania kell a jó és rossz  között ,a fény  és a sötétség között.Féltem hogy majd nem tudom meg óvni a sötéttől hisz az édesanya is ennek hatalmasságába halt bele.Angyalok hozták a földre és szeretném ha ők is vinnék el. De ehhez a jó utat kell járnia amibe rengeteg szenvedés van, de én mindig itt leszek neki.Láttam ahogy arca újra gyönyörű kisimult lesz ahogy  barna színben pompázó haja vissza vált szőkére,ahogy testén a sebek  elkezdenek be gyógyulni.És a jel kirajzolódott beleégett   a jel amit mindenki megkap születésekor de, Vii most kapta meg az eddig legerősebb amit láttam  valaha.

 Bőre színe gyönyörűvé volt ,és elkezdett remegni mellettem  szórósan hozzá bujtattam és átkaroltam ,egész éjjel mellette voltam  de ő békésen aludt mintha semmi sem történt volna.Majd reggel fele én is álomba merültem.
Ramii szemszöge:
Reggel hat óra és kinyílottak szemeim a mellettem békésen alvó  szerelmem arcán akadt meg szemem.Hirtelen rám ugrót amitől felsikítottam de a csóktól amit nyomot  számra nem szökött ki hang .Teste tűz forró volt szívem hevesen vert ,ugyan ezt éreztem magamon.Ahogy kezei besiklottak pólóm alá tudtam hogy  most akarom most szeretnék vele  lenni .Ezért biztatásképp bele haraptam nyakába ami kisebb morgást váltott ki belőle.Tejes mértékben meg bíztam benne kezei lassan végig simítottak ,ajkait éreztem  melleimen tökéletes érzés nyújtott nekem.Én is megszabadítottam pólójától  majd   végig simítottam hasát ami olyan puha és forró volt hogy az elmondhatatlan.Lassan meg szabadítottuk egymást a ruhadarabjainktól.Bence elkezdte végigcsókolni  az egész testem ami belőlem kisebb mozdulatokat váltott  ki ,na ágyékaink össze értek ami nagyszerű érzés volt. Amit meg érintette nőiességemet egyből egy halk nyögés hagyta el a számat.Ez tetszett neki mivel elmosolyodott.amikor meg éreztem két ujját és nyelvét magamban egy hangosodtak nyögéseim nem bírtam vissza  fogni magam ők akartam csak is őt szeretem mindénél jobban .Nagy erőt véve magamon magam alá gyűrtem és ráültem dudorodó férfiasságára.Elkezdtem kiszívni a  nyakát amit engedelmesen tűrt majd egy forró és szenvedélyes csókot válltótunk.Kezembe véve férfiasságával kezdtem játszani ami hatalmas volt ,ami még jobban be indított.Lassan le-fel kezdtem mozgatni kezem majd meg próbáltam annyi bekapni amennyit csak tudtam .Ez Bencéből is hangos mélyről  jövő nyögéseket válltótot ki.Majd megemelve csípőmet  belem helyezte méretett hagyta hogy megszokjam majd  egyre gyorsabban kezdte el csinálni .Az érzés fenomenális volt hogy végre megkaptam őt ,és tudtam  hogy ő is ugyan így érez.Hagytam hogy én lovagoljam meg  tűrte tevékenységemet ajkai elváltak és le hajoltam hozzá egy csókért.Átvéve az irányítást egy gyengébb mozdulattal   át fordultunk  így ő került felülre.
Hevesen csókolt és erőseket lökőt rajta de már egyáltalán nem fájt tejesen fel voltam izgulva.

Ajkaimat csak úgy tépte csípője egyre gyorsabban mozgott.
-Ben Bence én mindjárt.-Súgtam fülébe.
-Én is cica .-Válaszoltam Bence majd abban a pillanatban átadtam magam a gyönyörnek ,ahogy Bence is hangos nyögések kísérletiben éveztünk el .Majd lassan kihuzakodik belőlem én hozzá bújtam ő pedig elkezdtem simogatni göndör tincseimet.
Domii szemszöge:
Reggel hangos nyögésekre ébredtünk Ya Ouval. Tudtuk hogy Ramii és Bence jól el vannak egymással így csak elmosolyogtunk és egy csókot adtunk egymásnak Láttam Ya Ou hogy ő se tiltakozna ha elszórakoznánk egymással de valahogy nem tudtam most erre figyelni jobban érdekelt6 hogy van Vii.Fel öltöztem és Ya Ou is ugyan ezt tette kézen fogva indultunk el  Olivér szobája felé.Mikor benyitottam szívem össze dobbant hogy milyen édesen aludtak egymás karjaiban,és meg is nyugodtam hogy Vii  jól  van.

Majd Ya Oura néztem egy apró csókot nyomot  számra és kihúzott a szobából egyenesen a konyha felé ahol Sziki és Dalmii már készítette a reggelit ,ahogy elnéztem nekik is jó éjszakájuk volt.Csak úgy vigyorogtak  a boldogságtól jó volt látni hogy mindenki annyira jól el van egymással és hogy ennyire összetartunk.Erre a gondolatomra Bence és Ramii is megjöttek egymás karai közt.Majd helyet foglaltak.
-Máskor lehetnétek kicsit csendesebbek.Szúrt oda Ya Ou Bencének egy nagy vigyorral a képen.

-Helyedbe meg se szólalnék haver.-Vágot vissza Bence azonnal.Erre nagy nevetés tört ki és el kezdtünk reggelizni.
Vii szemszöge:
Amikor fel ébredtem annyira fájt mindenem hogy még a szememet se bírtam kinyitni ,viszont halódtam Oli szuszogását mellettem és ami meg lepet a lentiek beszélgetését a kint csobogó patakot a madarakat  a kiabálásokat zúgót a fejem a sok mindentől.Próbáltam meg mozdulni de nem tudtam lassan kinyitottam  szemem .Ekkor Oli puha bőrévvel kezdet el simogatni meg akartam szólalni de  nem tudtam beszélt helyettem Oli.
-Ne erőltesd meg magad semmi baj  itt vagyok.-Mondta Oli édes hangján.
-Fel akarok kelni.-Nyögtem ki lassan.
Oli segített  és nagy nehezen de megtudtam állni a saját lábamon.Fájt mindenem  a szívemben szomorúság volt és harag éreztem mindenki érzelmeit  ,ahogy lent a többiek boldogok voltak ,ahogy  Oli aggódott értem  ahogy a kisbaba sírt mindent éreztem egyszerűen elviselhetetlen volt a fájdalom.Oli szorosan magához húzott de még rosszabb lett annyi érzelem volt benne amit átadott nekem hogy nem bírtam már. 
 Olivér jól tudta hogy mit érzek ezért visszafektetett az ágyra és lement a többiekhez.Hallottam minden szavát ,hogy jönni fog értem valaki és vele kell mennem a lányok elkezdtek sírni odalent és akaratlanul én is  sírni kezdtem.Nem tudtam mi van velem és hogy miért történik mind ez , de ami a legjobban fájt az az volt hogy Oli elvitet szó szerint nem hagy lehetőséget hogy ő maga segíthessen.Mikor vissza tért a szobájába elkezdte  pakolni a cuccaimat  ,egy szót sem szólt  hozzám nem nézett a szembe én viszont éreztem a mérhetetlen fájdalmat ami benne volt  a haragot  és a szomorúságot egyszerre.Csendben öltöztem fel majd le mentünk a lépcsőn mindenki elkeseredett és szomorúan nézet de az ő  fájdalmukat is ugyan úgy éreztem mint fent Olivérét megbolondító  volt ez a mérhetetlen fájdalom ami bennünk volt. Kopogás halasszót Olivér kinyitotta az ajtót ott állt egy szőke kék szemű hófehér bőre vörös ajkú srác Olival egy idősek lehetek viszont ő sokkal félelmetesebb volt .Nem éreztem tőle semmi érzelmet amitől még jobban meg ijedtem. 
-Vii most vele kell menned ,egy ideig vele fogsz élni saját magad biztonsága miatt.-Szólt hozzám Oli szinte fel se fogtam hogy mit mond nem tudtam válaszolni.
-Indulnunk kéne.- Nézett a szőkeség Olivérre.

Elbúcsúztattam a többiektől és be ültem a kocsiba.Vártam hogy Oli is oda jöjjön de nem jött ,csupán annyit hallottam hogy annyit mond a srácnak hogy nagyon vigyázzon rám .A fiú csak bólintót egyet majd  beült mellém a kocsiba.A motor be indult  ,a könnyek hullódtak a szemből a szívem ketté szakadt a fájdalomtól ,de amikor ki hajoltam  és megláttam Olivér arcát és vele együtt át éreztem érzelmit ,csak le hajtató fejét és hagyta hogy a kocsi egyre távolodjon velem!!!!